Már több nap is eltelt, hogy visszatértünk Szöulba, de azóta egyszer sem tudtam találkozni Sehun-nal. Bár megértem, hiszen nyakunkon van a karácsony. A reklámot még nem adhattuk le, mert szerintük karácsony előtt nem lesz senkinek sem pénze rá, hogy megvegyék a parfümöt. Szerintem minden nagyon jól sikerült, nem kell attól félnem, hogy véletlen nem fog sikerülni megdönteni az ötven százalékot.
Már csak négy nap van vissza karácsony estéjéig, de addig rengeteg dolgom van. Nagyon sok ember jött kivenni erre a két napra a szolgálatunkat. Mindent elkellet készítenem, hogy meglegyen a hangulat szállodámba. Hiszen egy évben csak egyszer van ilyen szép ünnep. Az étlapokra is felkerültek az ünnepi ételek. Most pedig egy hatalmas ünnepre készülök, ez lesz a cég ajándéka azoknak akik a mi szolgalatunkat választotta. Eddig mindig ingyen vacsorát kaptak, de most jobbal szeretnék előrukkolni.
- Nem, egy kicsit feljebb, most balra....most egy kicsit jobbra, igen...így tökéletes.
- Asszonyom, hová tegyük a fát? ~ Gyorsan körbenéztem, majd egy pontra mutattam. Mikor mindennel végeztük boldogan mértem végig a nagy munkákat, nagyon meg vagyok elégedve.
- Most pedig mindenki menjen haza pihenni, jó munkát végeztettek. ~ Mindenki egyszerre köszönte meg, majd a nagy tömeg oszolni kezdet. Fáradt léptekkel megindultam a szobámba, de már alig élek, remélem addig még kibírom.
Mikor kiléptem a folyosóra egy kar ragadott meg és Sehun ölébe találtam magam.
- Sehun...megijedtem.
- Ez volt a célom hercegnőm. ~ Gyors csókot dobott az ajkaimra, majd megindult a szobám felé. Nem szóltam hozz csak néztem a férfias arcát, hogy lehet valaki ilyen helyes? Azok az ajkak...
- Mit nézel?
- Haa...ohh s semmit.
- Zavarba jöttél...hehe tetszik. ~ Belebokszoltam a karjába, majd benyomkodtam a kódomat és kinyitottam az ajtót. Sehun egyenesen a nappaliba vitt és letett a kanapára, majd leguggolt levenni a cipőmet.
- Miért jársz mindig magassarkúba? Nem tesz jót a lábadnak, vén létedre rücskös lesz.
- De te akkor is szeretni fogsz.
- Haa...ne légy ilyen lelkes. ~ Mikor végzet a csizmám kifűzésével felkelt és kiment a konyhába, én pedig ütögetni kezdtem a lábam mert nagyon fáj. Sehun egy nagy lavórral tért vissza és letette elém.
- Add a lábad.
- Minek? ~ Nem válaszolt csak a lábam után nyúlt, és lehúzta a zoknimat, majd a vízbe áztatta bele. A kezével elkezdte masszírozni amitől meglepődtem, soha sem gondoltam volna, hogy ilyen lágy és tud lenni. Némán meredtem rá és élveztem a kényeztetést, még soha sem volt ilyen kedves hozzám.
- Sehun...kérdezhetek valamit?
- Persze, mond. ~ Nem nézett fel rám úgy válaszolt és nem is hagyta abba a masszírozást.
- Mikor szerettél belém?
- Hmm...melyiket kérdezed.
- Miért?
- Hiszen kétszer is neked adtam a szívem.
- Ohh...tényleg? Akkor az elsőt mond. ~ Gyorsan megtörölte a lábam és felült mellém.
- Talán mikor...megláttalak?!
- Tényleg?
- Nem, vagyis azt hittem, hogy első látásra szerelem, de tévedtem. Sajnáltalak, talán ezért húzott feléd a szívem. Akkor kezdtem beléd szeretni mikor megláttam a mosolyod. Te?
- Hmm...talán mikor lefejelted az ajtót.
- Miii? Komolyan?? Most csak viccelsz velem, ügye?
- Nem.
- Jááááá, tudod milyen ciki volt.
- Hehehe én bírtam. Hehe. ~ Hirtelen az arcomba találtam a párnát és mérgesen néztem Sehun-ra. -Most jobb ha futsz az életedért. ~ Hirtelen felpattant én pedig utána futottam. De akkor hirtelen megfordult én pedig neki szaladtam. Az egyik kezével megragadta a derekam és magához rántott, míg a másikkal beletúrt a hajamba és megcsókolt. Lassan hátrálni kezdtünk a kanapéig, de akkor hirtelen elváltunk.
- Ohh elfelejtettem So-Young. Nem volt nálad?
- Nem.
- Azt mondta lehet, hogy lejön hozzád, ohh most mennem kell, de este hívlak. ~ Intettem, de már itt sem volt. Miért nem nyeri már vissza az emlékezettét? Állandóan hozzá fut, alig vagyunk együtt, de ha van is egy kis időnk akkor mindig siet hozzá. Olyan mintha egy szellem lenne, mindig akkor mikor éppen azon vagyunk, hogy szeretkezünk. Igaz nem akarom elsietni, de már úgy vágyok Sehun érintésére.
Sehun Pov:
- So-Young, hol vagy? ~ Gyorsan berohantam a konyhába, de ott sem volt, majd egy lehetőség maradt az pedig a fürdő. Kopogás nélkül feltéptem az ajtót és ahogy beléptem lesokkoltam a látványtól. So-Young éppen...meztelen.
- Omooo... ~ Gyors becsaptam az ajtót és ütni kezdtem az arcomat. Bolond, hülye, hülye. - B b bocsi, cs csak aggódtam. ~ Vizes hajjal lépet ki mellém, majd kuncogott egyet.
- Semmi baj, nem szóltam, hogy bent vagyok oppa.
- Ha ha, de nyugi semmit sem láttam,...de tényleg.
- Oké oppa, elhiszem, gyere enni..csináltam vacsorát. ~ Mind ketten leültünk majd jóízűen elkezdtünk enni, meg kell hagyni nagyon jól főz.
- Milyen?
- Hmm...nyanyon nyó, finyom. ~ Felmutattam a hüvely ujjam jelezve, hogy tökéletes.
- Mióta beszélünk teli szájjal? ~ Gyorsan lenyeltem az utolsó falatokat, majd kérdően néztem rá.
- Mióta tudsz ilyen jól főzni? Ha tudtam volna akkor régóta főzettem volna veled.
- Ezért nem mondtam meg, hiszen akkor a csicskád lettem volna.
- Jáá...nem vagyok éj olyan, arra ott van Park.
- Hehe, ne mondj ilyeneket. Menj fürödj le és nézzünk meg egy filmet, nem rég jelent meg egy új dorama.
- Okés.
Bomi Pov:
Már majdnem hajnali egy óra van, de Sehun nem hívott fel, pedig megígérte. Azóta az ő hívására várok, hiszen minden este felszokott hívni, vajon mit csinálhat? Lehet, hogy elaludt?
- Áhhh nem tudok elaludni. Aigoo miért nem hív? ~ Felültem az ágyon és lerúgtam a takarómat, majd felöltöztem.
Körbe -körbe, fel alá járkáltam, lementem az uszoda részlegre, majd a konditerembe és így tovább, végig mentem az összes folyosón, de még mindig nem vagyok álmos.
Leültem az egyik padra és egymagam magányosan pásztáztam végig a helyiséget. A távolban lehet hallani, hogy az emberek térnek nyugovóra. Már hajnali két óra.
- Istenem, de lassan megy az idő, miért nem hív? Már biztos, hogy nem fog igaz. ~ Ahogy felkeltem lépteket hallottam meg a távolban, gyorsan egy oszlop mögé bújtam és onnét lestem ki.
- Tiffany. ~ Vajon ki lehet, nem látok a sötétben...ohh...de hiszen ő So-Young. De akkor miért Tiffanyt mondtak neki? És egyáltalán honnét ismerik egymást, hiszen neki amnéziája van, nem?
Nem látok. Lassan kihajoltam, hogy jobban lássak és haljak valamit.
- Hogy haladsz?
- Kösz jól, de nem kell figyelni minden nap, megvagyok és már a kezemen csücsül, most már csak elkel szakítanom attól a némbertől. ~ Kiről beszél, milyen némber? És egyáltalán ki az a Tiffany? Jól látok nem..gyorsan megtöröltem a szemem, de mikor visszanéztem már nem voltak sehol.
- Ohh eltűntek...hmm ez fura. Mindegy. ~ Visszamentem a szobámba, majd nagy nehezen valahogy elnyomott az állom.
Másnap reggel nagy nehezen keltem fel, olyan fáradt vagyok. Nem kellett volna sokáig fent maradnom.
- Ohh Sehun. ~ Gyorsan felkeltem és a kezembe fogtam a telefonomat, de nem volt sem hívás, sem egy üzenet. - Haa, még csak jó éjt üzenetet sem küldött. ~ Lezuhanyoztam, majd feldobtam egy kis sminket.
- Ohh szia unni. ~ Unni, mióta vagyunk mi ilyen jóba? Ellöktem az útból és beléptem a szobába, de Sehunt nem látom sehol.
- Sehun?
- Ohh éppen fürdik.
- Fürdik? ~ Miért gondolok rosszra? Hiszen nem érhet fel hozzám ez a lány, túl kislányos, még ha szép az arca akkor is. - Oké, megvárom. ~ Leültem a kanapéra So-Young pedig elment nekem készíteni egy kis kávét, fogalmam sincs miért kell itt laknia. - So-Young, nem akarsz egy külön lakást?
- Nem, jó oppa mellett. ~ Oppa? Haa...hogy mer ilyet kiejteni a száján előttem, hiszen ő egyedül tudja, hogy mi járunk.
- Ohh Bomi. ~ A hang irányába kaptam a fejem és Sehun karjaiba szaladtam, aki egy csókkal viszonyozta. - Mit csinálsz itt?
- Gondoltam mehetünk együtt.
- Oké, pillanat. ~ So-Young lépet mellém és a kezembe nyomta a kávés poharat, de olyan forró volt, hogy véletlen kiejtettem.
- Omo a ruhám, jáááá...most nézd meg mit csináltál.
- S sajnálom nem direkt volt.
- Mi történt?
- So-Young kiöntötte a kávét és olyan lettem.
- Gondolom nem volt direkt.
- Jáá hogyan nyomhattad ide a kezembe mikor még forró?
- Bomi...ne kiabálj vele, nem tehet róla, hogy nem bírod a meleget. ~ Most, most kiabált velem? Haa..én vagyok a hibás?
- Oké, sorry...haa...megyek, nem látnak szívesen. ~ Megindultam, de Sehun utánam szaladt és nem tudtam lerázni. Mikor kiértünk hirtelen megfordultam. - Miért jössz utánam, menj vissza. Végül is én vagyok a rossz.
- Te féltékeny vagy?
- Mi? Nem...nem vagyok az, csak...este láttam, hogy beszél valakivel, biztos vagyok benne, hogy ő volt az.
- És miért ne beszélgethetne valakivel, hiszen ember.
- De akkor miért hívták Tiffany-nak?
- Lehet, hogy nem jó embert láttál.
- Biztos vagyok benne, hogy ő volt az..és tudod, hogy mit mondott még?
- Nem érdekel.
- Mi? Oké, oké vágom, megyek.
- Jáá Bomi, nem szeretem ha egy lány féltékeny. ~ Nem néztem vissza csak mentem előre, még hogy én féltékeny? Ahogy az út széléhez értem hirtelen valaki meglökött és mikor feleszméltem egy nagy teher autó tartott felém.
- Bomiiiiiiiiiiiiii
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése