16.rész Újra találkoztunk!

Bomi Pov:
- Mit szólnál ha itt lenne az esküvő? ~ Esküvő, esküvő és még mindig csak esküvő. Már elegem van belőle, minden nap erről kell hallanom, olyan mintha nem lenne más téma ezen kívül. Csak egyszer legyen vége...és akkor én leszek a legboldogabb. - Asszonyom...mit szól?
- Haa...ohh nekem mindegy, kérdezd meg a vőlegényem. Nekem erre nincs időm.
- De asszonyom, csak a helyszínt kell kiválasztania.
- Oké oké, mik vannak? ~ Egy papír tömböt nyomot a kezembe és gyorsan végiglapoztam, megmondom őszintén nekem egyik sem tetszett. Mindegyik olyan csicsás és nagyzolós, soha sem akartam olyan nagy hűhót csapni az esküvőmből. De ahogy apát ismerem szóba sem jöhet egy hétköznapi esküvő. Én csak egy kis esküvőt szerettem volna, egy mini tortával a tengerparton, hiszen ha ott van az az ember akit szeretsz, akkor a többi dolog nem számít. Már csak öt nap van vissza, de még mindig nem tudjuk a helyet, hogy hol legyen, ezért rámutattam egyre. A hölgy boldogan bólintott, majd magamra hagyott. Nah végre csend és nyugalom, hátradőlhetek.
Mikor este hazaértem Eric lépet elém, látom nincs valami jókedve. De nem törődtem vele, gyorsan lehúztam a cipőm és elcsoszogtam a konyháig. A hűtőből kivettem egy üveg vizet és egy húzásra megittam. Eric még mindig engem nézz, mi lehet a baj már megint?
- Mi az? Miért nézel így?
- Miért pont azt a helyet választottad? Annyi szép hely volt.
- Mi? Miről beszélsz, milyen hely?......ohh az esküvő, azt hittem, hogy itthon nem ezt kell hallgatnom. ~ Megindultam a szobám felé és közben ledobtam a kabátom és a táskámat. Felnyomtam a fűtést mert meg kell hagyni nincs itt bent meleg. - Meddig óhajtasz követni?
- Válasz másikat, csak ne azt. ~ Nem értem mi a baja azzal amit választottam, igaz fogalmam sincs, hogy mire mutattam, de most már érdekel, hogy miért nem mehetünk oda.
- Pedig nekem az a hely tetszett, ha nem az a hely lesz akkor nem kell megtartani az esküvőt.
- Oké, oké legyen, de ne hisztiz. ~ Hiszti? Mikor hisztiztem én? Megfulladok itt bent, jobb lesz ha kimegyek levegőzni. Egy meleg kabátot dobtam magamra. Mikor kiléptem még így is megcsapott a hideg levegő.
- Wow, de hideg van. ~ Megindultam arra amerre a lábam vitt, fogalmam sincs, hogy merre menjek, de csak kint szeretnék lenni egyedül. Mikor kiértem a házak sűrűjéből a nagy város fényei jelentek meg előttem. Annyira békés itt minden, olyan mint mikor Sehun-nal voltam, csendes, nyugodt és boldog.
- Hiányzol. Annyira hiányzol. ~ Újra felszakadt a seb, mindig ez van mikor egy pillanatra is rágondolok. Nélküle olyan nehéz.

 Másnap reggel korán indultunk, hogy véletlen se késük le a gépet. Az út nem volt olyan hosszú mint hittem, de attól még sikerült elaludnom és végre nem voltak rémálmaim. Mikor megérkeztünk egy nagy limuzin gurult elénk. Út közben némán meredtem ki az ablakon, nem vagyunk olyan távol a hazánktól, de még sem esik itt a hó. Pedig olyan nyugodtság tölt el mikor a szállingózó hópelyheket nézzem. Már most hiányzik a hazám. Mikor megérkeztünk a szállásra Eric a kezembe nyomott egy kulcsot és egy papírt, miszerint kövessem ezeket amik a papírra vannak írva. Ledobtam a táskámat az ágyra és megnéztem mi van írva a cetlire.
Hmm masszás, smink, ruha próba. Mind esküvővel kapcsolatos.
- Istenem már elegem van. Jobb lesz ha egy kicsit körül nézzek. ~ Az utam egy kávézóba vezetett, rendeltem magamnak jó forró teát. Bárcsak esne a hó. A távolban egy ismerős dallam ütötte meg a fülem. De hiszen ez...Sehun.

Próbállak megtalálni téged, kit nem látok,

Próbállak meghallani téged, kit nem hallok,

Olyan dolgokat látok, miket eddig nem láttam, 

Olyan dolgokat hallok, amiket eddig nem hallottam,

Miután elhagytál, olyan erőre tettem szert, mi ezelőtt nem volt.  

A hangja olyan lágy és kellemes, már is hiányzik. Istenem miért kell mindig kísértened? Miért? Gyorsan befogtam a fülem, hogy véletlen se halljam, de hiába. A hangja már beégett a fejembe, gyorsan felálltam és kiszaladtam. De akkor....ott állt ő. Biztos vagyok benne, hogy megint hallucinálok. De akkor miért nézz némán, miért nem szól hozzám? Miért látom meglepetnek? 

- Bomii... ~ Mikor meghallottam a nevem a hang felé kaptam a figyelmem és Eric intett. Sehun, gyorsan visszanéztem, de addigra már nem volt ott, igen...biztos hallucináltam. 

Sehun Pov:

Hazának vettem az utam, de gondoltam jót tenne egy kis meleg tészta. Hmm majd megállok a következő boltnál. De talán nem jól tettem. Ahogy beljebb haladtam boldogan lépkedtem egy egy kockába és közben számoltam.  

- Egy...kettőő...három.... ~ Hirtelen abbahagytam mert éreztem, hogy valaki engem nézz. Mikor felkaptam a fejem ledermedtem. Maga Bomi állt előttem. Nem hiszek a szememnek. Mit keres ő itt? 

- Bomi. ~ Mikor elfordult gyorsan beugrottam egy sikátorba és megvártam míg elmentek. Nem kellene itt lennie, remélem....neki nem fáj annyira, hogy látott engem...mint nekem. 

- Megjöttem So-Young. ~ Nevetve szaladt ki elém és a nyakamba ugrott.

- Végre, mi az?

- Ez? Csak egy kis tészta. ~ Gyorsa kikapta a kezemből és beszaladt a konyhába. Én pedig ledőltem a kanapéra. Újra Bomi arca jelent meg előttem.

Ez az egyetlen kép maradt meg bennem, mikor mosolyog. 

Szedd össze magad! Az élet szép. Mindened megvan, amire csak vágysz. És nagyon jól tudod, hogy az élet igazán gázos pillanataiban egyedül vagy. Áhh megörülök. Eltelt egy év, boldog voltam, akkor miért jelent meg így előttem?

- Mi nyomaszt? 

- Omo, nem hallottam mikor jöttél be. ~ So-Young leült mellém én pedig visszadőltem az ágyra. 

- Mi nyomaszt?

- Tudod te, hogy kivel találkoztam?

- Bomi? ~ Kérdően pillantottam fel rá, majd felültem. - Látom igen. 

- Tudtad, hogy itt van?

- Igen, a hírekben hallottam, hogy ideérkezik a vőlegényével. 

- Vőlegény...áhh Eric.

- Három nap múlva lesz az esküvő. ~ Miért is érdekel ez engem, hadd legyen, hiszen már rég elfelejtett...hiszen eltel egy év. Nekem az is elég, hogy boldog és egészséges. 

- Most...kiegyek egy kicsit levegőzni. ~ Gyors felkaptam magamra egy kabátot majd a tenger partig szaladtam. De ott....ő maga állt. Mikor felém pillantott ledermedt ahogy én is.