1.rész Első látásra beléd szerettem (2007)

Sehun Pov:
- Oppa, oppa...állj meg oppaaa.~ Kifulladt testem már nem sokáig bírja tovább a kiképzést, hiába szaladok egyre gyorsabban ők egyre többen lesznek. A lányok elöl futva már csak jókat nevetek, már megszoktam ezt a bánás módot. Elképesztően híres vagyok a lányok körében az iskolában. De nem csodálom hiszen nagyon helyes vagyok és akkor még ott van az elképesztő hangom is.- Oppa...~ Hátra pillantok és sajnos ők egyáltalán nem fáradtak el, hogyan képesek ilyen kitartóak lenni? Benyitottam egy ajtón és gyorsan becsuktam magam mögött, majd mikor meghallottam a lányok kiabálását halkulni kifújtam magam.- Istenem, megúsztam, fhuu...- Szerencséd volt...- Omo. ~ A hirtelen jött hang miatt felugrottam ijedtembe és csak ekkor vettem észre, hogy vannak rajtam kívül itt bent. A házi orvos lépett elém és egy nagy vesszővel kezdet el hadonászni előttem.- Sehun, Sehun, te nem tanulsz a dolgokból...nem meg mondtam, hogy nincs az iskolában flört?- De uram...ez nem az, nem flörtöltem velük. Nem tehetek róla, hogy ilyen jól nézek ki.- Aigoo az egod még mindig a régi Sehunitá.- Ne hívjon így...ki nem állhatom. ~ Meglendítette előttem a botját, majd hirtelen fejbe vágott.- Ch ch a modor is a régi, hogy mondhatod meg a tanárodnak, hogy hogyan hívjon? Drága egyetlen Sehunitá. Menj a dolgodra és kerüld el a bajt.- Igen is uram. ~ Meghajoltam, majd nevetve mentem végig a hosszú folyosón, közben a kedvenc zenémet dudorásztam.A kiskorom óta arra vágyok, hogy egy nap híres énekes legyek és én legyek a leghíresebb a világban. Már öt évesen énekeltem és táncoltam a tévé előtt. De hogy mióta ez az álmom? Könnyű rá a válaszolni, még nagyon régen édesapám elvitt engem egy koncertre. Nagyon jól éreztem magam és szó szerint beleszerettem a zenébe, ahogy elnéztem az elő adókat elképzeltem, hogy egyszer én is fent állok a színpadon. Rajtam is olyan menő cuccok lesznek és kiadok mindent magamból a lányokat pedig magamba bolondítom. Olyan menőn akarok táncolni, ahogy ők és én is meg akarom mutatni a világnak, hogy mire vagyok képes. Csillogni szeretnék...és boldoggá akarom tenni a közönségemet. Ezért vagyok most itt, ez az iskola csak is ezért áll fent. Itt híres embereket csinálnak amatőrökből, olyanokból mint én. Több részleg van ebben az iskolában, van zeneszerző, táncosok, koreográfusok és énekesek amiben én is tartozok. Persze aki alapból énekes szakra jelenkezet annak táncolni is kell, persze nekem megy mind kettő. Sokak szerint nagyon tehetséges vagyok, elsőnek nem mindenki tud tánc közben énekelni, de nekem elsőnek sikerült. Erre áldoztam fel a egész életemet és nem engedem, hogy bármi vagy bárki elvegye tőlem.- Sehun, hol voltál? ~ Karok fonták át a nyakamat és kérdő tekintettel találtam magam szembe.- Ohh Luhan, csak...szokásos.- Ohh értem, már megint az őrjöngő lány csapatt.- Hmm, le kell ülnöm, nem érzem a lábaimat. ~ Luhan belebokszolt a vállamba és kis léptekkel elhaladt mellettem, majd szökdécselni kezdet.- Luhan, ügye nem?- Mi nem?- Mindig akkor vagy ilyen mikor egy új szerelem kapott lángra. ~ Ahogy ezt vágtam a fejéhez a két kezemet egymásba fontam és a arcom elé emeltem, majd lányosan rázni kezdtem a csípőmet. Azt sem vettem észre, hogy Luhan közben megállt velem szembe.- Jáá csak, hogy tud ő az igazi- Igen igen, ezt mondtad eddig is...hmm hányszor is...ohh tizedszerre?- Nem is, mellesleg ez tényleg szerelem.- Persze, persze...mindig ezt mondtad és ezeknek a kapcsolatoknak vége is volt, úgy...egy hét alatt.- Bunkó vagy...hmm, nem érdekelsz. ~ Elnevettem magam, majd helyet foglaltam az ablak mellett Luhan pedig az új szerelme mellett. Nem sokára itt lesz az idő mikor mindenki megmutatja, hogy mit tanult az évek során. Mondhatjuk úgy is, hogy ez dönti el kiből lesz énekes.Mikor mindenki elcsendesült a tanár lépet be az ajtón.- Jó reggelt gyerekek, lenne egy fontos bejelentésem. Mától van egy új osztálytársatok, remélem rendesen bántok majd vele. Gyere be. ~ Mindenki kíváncsian meredt az ajtóra ahogy én is. Egy lány lépet be a küszöbön, le volt hajtva a feje, de mikor felénk fordult felnézett és akkor vettem észre, hogy milyen szép. Köszöntött minket és elmondta a nevét, de annyira belemerültem a szépségébe, hogy szinte semmi mást nem halottam a szívdobogásomon kívül. A ruhájáról ítélve gazdag lehet, szép hosszú fekete haja van és nagy mandula szemei elkápráztattak.Pont mellettem foglalt helyett.- Milyen szép. ~ Hirtelen mindenki felnevetett és akkor vettem észre, hogy hangosan gondolkodtam. Aigoo hülye, hülye. Gyorsan elfordultam és próbáltam az órára koncentrálni, de nem igazán ment. A szíven egyre hevesebben ver és akkor még a lány illata is rásegít a halálomra. Ez lenne az első látásra szerelem? Nem hittem benne, de most már igen. Mit tegyek, a kezem nagyon izzad és olyan mintha megfulladnék, jobb lenne ha inkább kimennék a mosdóba. Fel is tettem a kezem, közben a tanár intett, hogy mehetek. Mikor beértem a mosdóba gyorsan megmostam az arcom. Mi ütött belém, miért dobog így a szívem, hiszen még beszélni se beszéltünk.- Szedd össze magad Sehun, ez nem te vagy. ~ Megütögettem az arcom, majd megindultam vissza a terembe. Óvatosan nyitottam be, hogy ne zavarjam meg az órát. Ahogy leültem a lány mellé újra rám tőrt a fájdalom, legyen vége ennek a napnak.
Mikor vége lett az óráknak egymagam megindultam a stúdió felé, de hála senki sem volt bent, így írhatom tovább a zenét. Szerelmes dalt kértek tőlem, de még egyáltalán nem voltam szerelmes, így fogalmam sincs mit kellene írnom. De ha énekes szeretnék lenni akkor nincs olyan, hogy nem tudom.- Hát akkor fighting. ~ Az ölembe vettem a gitárom és éppen neki álltam volna mikor meghallodtam egy zongora dallamot. Letettem a gitárt, majd megindultam a hang irányába. Nem hittem, hogy ilyen későn vannak rajtam kívül itt bent a suliba. Résnyire nyitottam az ajtón és kellemes hang csapta meg a fülem. Majd akkor ismertem fel az új lányt. Egymaga volt bent a terembe és a zongora előtt ült, kellemes dallam, de nem tudom megmondani, hogy melyik zene ez, de az is lehetséges, hogy saját szerzemény. Beléptem az ajtón, de szerencse nem vett észre. Hirtelen elkezdet énekelni, milyen....kellemes hangja van. A hangja magával sodort az álmok világába, olyan mintha lebegnék.- Mióta vagy itt? ~ Gyorsan összeszedtem magam és a lányra néztem, észre se vettem, hogy mikor hagyta abba az éneklést és, hogy mikor jött felém. A kezemet a hajamba fúrtam.- Öhh...hát izé, bocsi, de meghallodtam, hogy valaki zongorázik így ide tévedtem.- Oké...akkor el is mész ügye?- Haa? Ohh igen, megyek is, szia. ~ Ahogy megfordultam az ajtóval szemeztem, mert szó szerint felragadtam az ajtóra. Istenem milyen ciki, de legalább nem nevetett ki.Mikor az ajtó becsukódott a fejemet a falba kezdtem beleverni.- Hülye, hülye, hülye...de ciki volt.
Másnap reggel siettem be az iskolába mert nem akarok megint kora reggel futni a sok őrjöngő lányok miatt. Már sokan voltunk bent, Luhan lépett mellém.- Sehunitá hát te ilyen korán?- Jááá meg akarsz halni? Tudod jól, hogy nem szeretem ha valaki így hív.- Persze, persze. De miért keltél ilyen korán?- Nem akarok össze futni azokkal a lányokkal.- Ohh értem, hehe. ~ Egyre többen lettünk az osztályba, majd mikor az új lány lépett be mindenki csendben lett. Mi ez a hirtelen jött feszültség? Meglöktem a könyökömmel Luhant.- Jáá mi a baj? Miért lett ekkora csend?- Nem tudod, Bomi egy nagy cég örököse. Az apja nagyon komoly és agresszív, nem szeret senkit sem látni a kis drága lánya mellett. Ezért is van egyedül, senki sem meri megközelíteni. Az a pletyka járja, hogy az összes barátját elküldte az apja és ez még hagyján, de nem rég Bomi-nak volt egy barátja. Nem volt gazdag olyan volt mint mi, átlagos, ezért Bomi édesapja felültette egy gépre és elküldte Amerikába. - Istenem, ez igaz?- Igen, ezért inkább mindenki elkerüli, ha engem kérdezel a helyedben le is venném a szemem róla.- Mi? Én nem...- Ohh persze, láttam, hogy hogyan néztél rá, nem is tagadhatod le. ~ Válaszképpen csak elfordítottam a fejem és Bomira néztem, nagyon sajnálom. Hiszen akkor egész életében egyedül volt, nem lennék a helyébe, hiszen barátokra szükség van. Mikor belépett a tanár mindenki helyett foglalt. - Ma két két emberre osztom fel a társaságot, a vizsgán párosával fogtok fellépni és úgy döntjük el ki alkalmas sztárnak lenni. ~ A tanárnő sorban mondta végig a neveket és én pont az új lánnyal kerültem össze. Remek, mit kellene neki mondanom? Mikor mindenki elment óvatosan kezdtem megközelíteni a lányt, hogy véletlen se menjen el.- Hello, a nevem Oh Se Hun, de csak Sehun én leszek a párod.- Tudom, nem kell mondanod, nem vagyok süket sem hülye. ~ Micsoda személyiség, le a kalappal. Felállt, de én utána mentem.- Mikor kezdünk el próbálni, hiszen még ki kell találni mit adunk elő. ~ Bomi hirtelen megállt és mérgesen fordult hátra.- Egy, ne lógj a nyakamon mert idegesítő, kettő, nekem eszem ágában sincs egy ilyennel énekelnem, három...kopj le. ~ Omo, nem semmi, haa...hogy képes ilyeneket hozzám vágni, pont hozzám? Remek...és még én képzeltem be magamnak, hogy első látásra szerelem, hát akkor inkább a halál. De nem adóm fel ilyen könnyen.- Jáá... ~ Bomi megállt és felém pillantott. - Nem tudom, hogy te hogy vagy ezzel a dologgal, de én le akarok vizsgázni és ha pont veled kell akkor veled fogok. Én énekes akarok lenni ez a célom és a te kis makacsságod nem fogja elvenni tőlem a több éves munkám eredményét. Engem nem érdekel, hogy milyen családból származol, sőt az apádat is leszarom, de én énekelni fogok és ha kell elrabollak. ~ Bomi értetlenül állt előttem, majd pár másodperc múlva hangosan felnevetett.- Te...te nagyon vicces lény vagy, nem volt elég a tegnapi lefejelős cucc, de akkor még a szöveged is...hehe látnod kellett volna az arcodat. ~ Istenem emlékszik a tegnapi dologra, most beégtem. - Jáá véletlen volt, mellesleg elégé furcsa lány vagy, egyszer bunkó vagy most meg... ~ Ahogy jobban megnézzem nagyon szépen mosolyog. Gyorsan megráztam a fejem és durcásan elindultam felé. Megragadtam a kezét és elráncigáltam a teremig. - Ma este...itt találkozunk és ne kés, mert akkor véged. ~ Bólintott majd magára hagytam, ilyen lányt se látni minden nap. Nem is olyan bunkó csak jobban meg kell ismerni.Gyorsan hazaszaladtam, majd átöltöztem és indultam is vissza. Bomi már a terembe volt és a hangszerek nézegette. - Hello, gyors voltál.- Hmm. ~ Leültem ő pedig velem szembe foglalt helyett.- Első kérdés mit énekeljünk? 
- Hmm mit szólsz a Jang Ri In feat. Xiah Junsu - Timeless ? - Nem rossz, oké, akkor kezdjük. Nem, nem engedhetsz el engem!Még ha nehéz is, maradj még!Ha egy kicsit tovább nézhetnélek,megpróbálnék mosolyogni a kitörhetetlen szerelemmel.
Már több nap is eltel és egyre jobbak vagyunk, szerintem a mi hangunk nagyon passzol egymáshoz.
- Bomi, te miért akarsz énekes lenni? ~ A mosolygó arca eltűnt és komoly váltotta át.
- Mert...édesanyám is énekelt, olyan jó volt nézni, ahogy minden bánatát kiad magából éneklés közben. Felszabadult volt...és én is az akarok lenni.
- Értem és édesanyád gondolom örül, hogy itt vagy.
- Nem is tudja, hogy létezem, anya elhagyott és egyedül hagyott apával. Apa pedig egy feltétellel engedett énekelni...hogy mondjam le?
- Nyugodtan, titokban marad nálam.
- Ha a vizsgán nem nyerek, akkor többet nem énekelhetek és be kell állnom apa cégjéhez.
- Szóval ez dönti el a jövődet.
- Ühüm.
- Akkor nagyon jónak kell lennünk, ügye? ~ Bólintott majd egy hangulatosabb zenét kezdtem el játszani a zongorám.
Nyugodj meg Bomi, biztos sikerülni fog ha rajtam múlik.