Mikor mindent eldöntöttem könnyes szemekkel pakoltam össze a ruháim. Ha továbbra sem teszek semmit akkor csak egyre rosszabb lesz az életem, nem akarok menekülni állandóan. Sehun-nal szeretnék élni egy távoli helyen ahol semmi gondunk sincs. Mikor mindent elmondott, hogy mit tett vele az apám legszívesebben leugrottam volna egy szikláról, hiszen minden én miattam volt. Most el kell hagynom, de vissza fogok jönni. Ha addigra egy másik lány karjaiba talál örömöt nem fog érdekelni, lehet, hogy a szívem összetörik, de ha ő boldog akkor nem számít semmi. Nem tudom mikor térek vissza hozzá, lehet, hogy egy hét vagy pár hónap, de az is lehet, hogy egy év. Tudom, hogy lehet, hogy örökké, de én akkor is visszatérek hozzá. A távolban fogom figyelni. Mert nekem az is elég lesz ezekben a nehéz percekben.
Nagy léptekkel haladtam végig a kis búvóhelyünkön. Jól megnéztem minden egyes részleget, hogy semmit se felejtsek el. Érzem ahogy a könnyem harcolnak a szívemmel, de most erősnek kell lennem.
Egy autó állt le a ház elé, jól tudom, hogy ki az és mit akar. De nem menekülök...mert itt az idő, hogy mindenre fény derüljön.
Az autóba a percek némán teltek el, nincs mit mondjak neki...messze áll tőlem, hogy apának nevezzem ezek után. A telefon rezgése törte meg a nagy csendet a kocsiba. Előhalásztam és a kijelzőn Sehun képe jelent meg.Tudtam és vártam is erre a hívásra.
- Bomi hol vagy? ~ Már most hiányzik ez a férfias, szerethető hang. De utoljára belevéssem a tudatomba, hogy ne felejtsem el.
- Sajnálom Sehun, annyira szeretlek, de amit apám tett veled nem tudom megbocsátani, minden az én hibám.
- Ne mondj ilyeneket, egyáltalán nem a te hibád, az istenért végre eldobtam mindent, te pedig képes vagy eldobni?
- Nem doblak el, csak várd ki míg mindent helyrehozok, azt akarom, hogy apa bűnhődjön a bűneiért. Nem tudok így békésen aludni, hiszen attól félünk, hogy véletlen megtalál és mindennek vége. Nem akarom, hogy miattam újra bajod essen.
- Ne mondj ilyeneket, hol vagy hmm? Együtt megoldunk mindent.
- Ezt egyedül kell megoldanom, ő az én apám....sajnálom Sehun, várj meg ígérem sietek, szeretlek. ~ Gyors kinyomtam a telefont és kiszedtem az aksiját, félek, hogy újra felhívna, mert azt már nem bírnám ki.
- Mit akarsz tudni lányom? Mit tettem én? ~ Lenéző tekintettem fel az előttem ülőre, de nem szóltam csak visszafordultam az ablak felé.
Eltelt egy hét, addig úgy viselkedtem mint egy jó kislány, de belül tomboltam. Itt az ideje mindent leleplezni.
Apám ajtajánál időztem egy kicsit, majd hangos kopogással jeleztem, hogy itt vagyok. Mikor kiszólt a kezembe vettem a kis felvevő mikrofont és benyomtam a bekapcsolás gombot.
A kezem a jéghideg kilincsre vándorolt és lassan kinyitottam az ajtót. Apám a kandalló mellett ült és jobb oldalon a kutyáját simogatta. A szobát csak a pattogó tűz hangja árasztotta el.
- Ideje beszélgetnünk apa. ~ Bólintott és megálltam mellette. - Tudom...tudom mit tettél...mindent elmondott Sehun.
- Hmm nem tettem semmi rosszat.
- Ez nekem nem rossz, hiszen megölted a szüleit....és még meg is vereted. Hogy....hogy volt hozzá bátorságod? Megértem, hogy engem beakartál zárni mert a lányod vagyok, de hogy így bánj egy emberrel...nem tudom felfogni.
- Még is mit tehettem volna? Nem akart téged békén hagyni, ezért nekem kellett tennem valamit. De az a mitugrász újra felbukkant.
- ELÉG APA...nem is, nem vagy az apám... ~ Mikor felfogta mit is mondtam felállt és elém sétált.
- Hogy mondhatsz ilyen?? Az apád vagyok....
- Nem....egy apának támogatnia kellene a lányát, szeretnie...megadni neki mindent amit szeretne, de te....ennek az ellenkezőjét adtad nekem.
- Miért? Miért? Hiszen megadtam neked mindent, luxus lakosztályod volt, a legmárkásabb ruhák és kocsik.
- DE NEKEM NEM KELL. APA...nem attól leszel szerethető apa, hogy minden drága kütyüket veszel, hanem attól, hogy mindig kiállsz mellettem, támogatsz és azt mondod, hogy szeretsz. Mert tudod....a szeretetet nem lehet megvásárolni. De minden beléd vettet hitem...romba dőlt. Ha azt akarod, hogy egy kicsit....egy kicsit szeresselek, akkor most....fizetsz a bűneidért. ~ Ahogy kimondtam a szavakat a rendőrség szirénája törte meg ezt a havas éjszakát. Apa kikerekedő szemekkel mért végig.
- Te...kihívtad a rendőrséget..? Rám?
- Igen apa, magad se tudod, hogy milyen nagy dolgot tettél... ~ Két férfi lépet be az ajtón és lefogták apámat, soha sem gondoltam volna, hogy egyszer ezt kell megélnem, hiszen nem minden nap történik ilyen, hogy a saját lánya küldi az apját a sittre.
- Lányom....lányom....kérlek....kérlek...engedjenek el, nincs bizonyíték. ~ Felmutattam a felvevő készüléket és mindet lejátszottam. - HOGY, HOGY TEHETED EZT VELEM??? A saját apáddal??? ~ Miért sírok, miért fáj így látnom?? Nagyon jól tudtam, hogy rajta kívül senkim sincs.
A napok, hetek, hónapok gyorsan mentek. Apa az idő alatt mindent bevallót és egy kicsit megenyhült...de mondhatjuk úgy is, hogy a nagy hirtelen jött sokk miatt az agya kis része megbénult. Minden héten kétszer meglátogatóm, de nem mindig ismer meg, fáj így látnom. De a sors ezt adta neki a bűnei miatt. Megígértem neki, hogy a vállalatot rendbe hozom. A két évemet erre fogom szentelni.
És majd mikor megint a csúcsokon jár akkor egy olyan személynek adom át aki megérdemli és az a személy Eric lesz.
Két év múlva
Gyors léptekkel szaladtam a nagy épületek között. Istenem, istenem lekésem a gépem. Mikor odaértem kiáltottam, hogy várjanak meg. A kisasszony elmosolyogta magát és átnyújtottam a jegyem.
Gyorsa leültem a helyemre és kifújtam magam, istenem majdnem lekéstem. Az út több mint tíz órás volt még repülővel is, mi lett volna ha tényleg lekésem?? Belese tudok gondolni. Az út közben természetesen elaludtam és egy hölgy ébresztette fel, hogy a gép leszállt. Megköszöntem majd leszálltam és kerestem egy taxit. Útközben egy üzenetet küldtem egy személynek. Az idő alatt Amerikában éltem, sok dolgom volt kint és hát ezért sietem annyira, féltem, hogy lekésném és akkor nem tudtam volna megszökni a sok munkám elől.
Mikor kiszálltam a régi iskolám előtt körbenéztem és mosolyt csaltam az arcomra, milyen régen is volt.
A bejárat felé indultam meg, de akkor egy személy futott elém és mikor felismertem kieset a kezemből a táskám. Végre együtt lehetünk szerelmem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése