8.rész Felgyülemlő fájdalom.

Bomi Pov:
Mikor megérkeztem a randevúm helyszínére a partnerem még nem volt sehol, de mit is vártam. Amilyen az apja olyan a fia is. Míg vártam rendeltem magamnak egy üveg bort. Majd éppen öntöttem a következőt mikor betoppant a partnerem akiről nem sokat tudok, de valamiért felismertem. Végül is nem olyan rossz, remek az ízlése a ruhák terén és nagyon jó képű. Mikor meglátott intett egyet és elmosolyogta magát, végül is eddig semmi bajom vele, de majd mindent kiderül róla az idő alatt. Megint mosoly mögé bújtam, már nagyon elegem van ebből az álcázásból. Mikor lesz olyan férfi aki elfogad annak aki vagyok? Helyet foglalt velem szembe és felém nyújtotta a kezét, persze viszonyoztam, de semmi kedvem nem volt a jó kislányt játszani.
- Nagyon örülök, hogy végre személyesen találkozhatók az LW elnökével, mindig is kíváncsi voltam, hogy hogy néz ki. Hiszen önről sok pletyka kering ami még Japánba is kijutott.
- Ohh ne bókoljon...biztos vagyok benne, hogy a pletykák nem valami fényesek. Nagyon jól ismerem magam és a természetemet.
- Hát igen, de ahhoz, hogy ekkora céget fent tudjon valaki tartani keménynek kell lenni, nem szabad egyszer sem megbízni senkiben sem, hiszen ki tudja ki szúrja hátba.
- Nagyon jó szeme van ezekhez a dolgokhoz, és ahogy látom nem muszáj magamat megjátszanom.
- Nem...nagyon jól tudom, hogy milyen a természete, magácskát csak boszorkánynak hívják. Általában mindig rákeresek a partnereimre akikkel randevúra kell mennem.
- Értem, szóval gondolom nem sok jót talált rólam.
- Hmm eltalálta, de...egyáltalán nem bánom, tudja sok olyan nővel randevúztam akik kedves és őszinték voltak, de őket hamar meguntam. Tudja hozzám jobban a gonoszabb nők illenek, magában meg van minden ami egy nőben meg kell lennie. Ön nagyon szép, az alakja pedig ellenállhatatlan, a kisugárzása pedig árasztja, hogy jobb ha elkerülsz mert a végén baj lesz belőle. Az ilyen nőket szeretem.
- Ohh szóval ilyen sok látszik belőlem? Milyen megható...pedig még a felét sem tudja rólam.
- Majd megtudom, ha ad nekem egy esélyt. ~ Közelebb hajolt és egy kacsintást dobott felém, meg kell hagyni nagyon helyes pasi és hát...pont nekem való, hiszen tipikus olyan mint én. Makacs, önző és nagyon tudatánál van, hogy igenis jól néz ki. Bármelyik lányt megkaphatná, ahogy én is bármelyik fiút. Sok közös van bennünk, szerintem jól eleszünk. - Látom ön is benne van, biztos vagyok benne, hogy jó kis párt fogunk alkotni mi ketten.
- Honnan veszed, hogy pont téged választalak? ~ Belekortyolt a borba, majd felnézett rám.
- Nagyon jól tudom, hogy mi összeillünk, hiszen ugyan olyanok vagyunk, valljuk be, hogy én éppen egy ilyen partnert kerestem, ahogy maga is. Ha el kell valaki vennem, akkor olyat szeretnék aki megért engem.
- Szóval...maga szerint mi össze illünk?
- Igen...biztos vagyok benne, hogy mi ketten nagyon előre tudnánk törni. Mit szólna?
- Hmm...maga és én, egy pár? ~ Közelebb hajoltam hozzá át az asztalon. Majd intettem, hogy jöjjön közelebb, majd megfogtam a nyakkendőjét és olyan közel húztam, hogy az ajkaink majdnem összeért. - Biztos benne, hogy mi jó párt alkotnánk? Tudja...én nagyon rossz tudok lenni.
- Hmm...pont az estem, nagyon szeretem az ilyen nőket...biztos vagyok benne, hogy mi ketten mindenkit legyőzünk ha kell. ~ Milyen igaza van, nekem egy olyan férj kell aki megért és olyan szinten van mint én, és ő pont olyan. Lehet, hogy a szívem más felé húz, de neki nem kell tudnia, mellesleg...lehet, hogy belé tudnék szeretni. Apám úgysem hagyna békén, mindenképp meg kell házasodnom majd, ha sikerül az új reklámom...akkor szerezhetek egy kis időt, de ha nem akkor már ebben az évben meg kell házasodnom, még karácsony előtt. És ha egyszer férjhez kell mennem akkor miért ne lehetne ő?
- Legyen, végül is mi bajom lehet?
- Tudtam, hogy benne lesz. ~ Megrántottam a nyakkendőjét és az ajkaimat az övére tapasztottam, éreztem, hogy meglepődött, de nem sok ide kellett ahhoz, hogy visszacsókoljon. Mikor elváltunk elmosolyogtam magam és összeszedtem a cuccaimat.
- Csak egy dolgot had mondjak, jobb ha nem szeret belém, mert lehet, hogy akkor megbántom...viszlát, majd hívom. ~ Egész úton csak gondolkoztam, mi értelme megházasodni, biztos vagyok benne, hogy az esküvő után hamar elválnak az útjaink. Túlságosan is nagyra tartja magát, az ilyen pedig hamar túlteszi magát azon, hogy felesége van és tovább lép egy egy nővel minden éjszaka. Biztos vagyon benne, hogy ha én tényleg hozzá megyek akkor ő nem sokáig bírja majd mellettem, hiszen nem lesz kivel lefeküdjön, ő pedig nem az a fajta aki ezt kibírja, így majd felkeres magának egy másik lányt, én pedig ott leszek, hogy mindennek véget vessek. De addig is...magamba kell bolondítanom, de arra vigyázni kell, hogy véletlen se essen belém.
Mikor megérkeztem Park lépet ki az ajtón és nagy mosollyal fogadót.
- Mi járatban errefelé ilyenkor Park? Ohh...látom randevúra megy.
- Ahh talán nekem is engedélyt kell kérnem?
- Viccelsz velem? Mégis miért kellene? Menjen csak, én vigyázok a kis szeretett hírességünkre. ~ Megindultam a bejárat felé, de Park akkor megragadta a felsőmet.
- Van valami...ne lepődjön meg, de....tudja...
- Bökd már ki.
- A lány aki megmentette Sehunt, elvesztette az emlékeit, a nevén kívül semmit sem tudunk róla.
- És? Nekem ehhez mi közöm? Biztos vagyok benne, hogy van családja aki majd keresteti.
- Mi is erre várunk, de addig...Sehun-nal fog lakni.
- Miii?? Sehun-nal? Egy lány? ~ Kirántottam a kezem, majd megindultam befelé. Az engedélyem nélkül hozott ide egy lány? Most megölöm.
- Várjon...kérem... ~ Nem figyeltem az utánam kiáltó nőre, benyitottam Sehun szobájába.
- Se.....még is mi a francot művelsz?

Sehun Pov:
Mindent elrendeztem a kórháznál, majd bementem a rendőrségre, hogy segítsenek keresni a lány családját, hiszen a nevén kívül semmit sem tudunk róla, ami egy kicsit zavar. Mivel nincs hová mennie, így magamhoz vittem. Hiszen mi lehet a baj? A nevén kívül még annyit tudok, hogy most fogja betölteni a húszadig évét. Szóval jóval fiatalabb nálam, mi lehet a baj belőle? Mikor megérkeztünk tátót szájjal vizsgált mindent végig, de a tévétől nagyon megijedt először. Gyorsan összedobtam neki valami harapni valót, ő addig a nagy színes dobozt nézte, ahogy ő mondaná.
- So-Young, gyere enni. ~ Gyors léptekkel szaladt be a konyhába majd leült az asztal mellé.
- Jáá moss kezet, nem is inkább menj és zuhanyoz le.
- Nem akaroook, enni akarook.
- Ohhoo, ne feleselj nekem, menj...gyerünk. ~ De csak nem mozdult meg, megindultam felé, de akkor felsikított és elfutott én pedig utána. - Állj meg.
- Kapj el oppaaaaaaa....~ Mikor sikerült elérnem megpróbáltam beráncigálni a fürdőbe, de meg kell vallani nagyon erős. De nem adóm fel, megfogtam és felemeltem és megpróbáltam levenni a felsőjét, de akkor valaki berohant a szobába.
- Se....még is mi a francot művelsz? ~ Mikor megláttam Bomit gyorsan ellöktem magamtól So-Young-ot. A hajamba túrtam és zavaromba csak dadogni tudtam.
- S s semmit, cs csak...
- Ne dadogj, mit keres itt az engedélyem nélkül?
- Biztos vagyok benne, hogy Park mindent elmondott, segítenem kell neki.
- Haa.. mióta vagy te ilyen jó lelkű?
- Jáá...mert neked nincs szíved attól még nekem lehet, mellesleg miért érdekel? Még nem rég azt mondtad, hogy azt csinálok amit akarok.
- Ohh milyen igazad van, csinálj felőlem bármit, nem igaz. ~ Megfogta magát és kirohant a szobámból, de előtte jól erősen becsapta maga után az ajtót.
- Jáá Park, milyen menedzser vagy te? Megmondtam, hogy ne engedd be ide.
- Szerinted olyan állapotban vagyok, hogy verekedni fogok vele? Pont vele? Mellesleg oda van a randevúm, mióta neked vagyok a menedzsered nem is tudtam randevúzni.
- Sajnálom, ígérem összehozlak egy Shinwa énekessel...hmm melyik lenne jó?
- Tényleg, ohh istenem az imáim meghallgatnak. Legyen Eric Mun...ő olyan helyes.
- Okéé....Eric, nagyon jóba vagyok vele ám.
- De ajánlóm, hogy betarts az ígéreted.
- Persze. ~ Mikor magunkra maradtunk So-Young- ra néztem, aki össze volt zavarodva.
- Oppa szíve...azé a lányé...igaz?
- Haa...?? Ohh...igaz, de ő...nem szeret.
- Miért?
- Olyat tettem ellene amit nem lehet megbocsátani. Oppa rossz volt, de az már a múlt, és hát ahogy látott, most így állunk ágymáshoz. De most menj feküdj le, mert holnap...utazunk. ~
Másnap reggel korán keltünk hiszen ma megyünk Jejudo szigetre forgatni.
A repülő úton mindenki elaludt, hiszen nincs valami közel, de az iskolai éveimre emlékeztet és...az első csókomra. Ahogy megéreztünk jött értünk egy busz ami egy szállóhoz vitt minket. Szó szerint futott be mindenki a melegbe, mert hát kint nagyon hideg van, itt már leesett az első hó. A mai nap mindenkinek szabad, így hát elfoglaltam a szobám. Gyorsan kipakoltam és mentem megkeresni a lányok szobáját, félek egyedül hagyni So-Young-ot.
- Oppa.
- Ohh itt vagy, menjünk sétálni? ~ Bólintott egyet majd megfogtam a kezét. Úz közben Bomi és egy csapat lánnyal találkoztunk, láttam ahogy Bomi szeme megállt a kezemnél. Hirtelen ellengettem a kezét és beletúrtam a hajamba. Elindult felém, de nem nézett rám csak szó nélkül elhaladt mellettem. So-Young meghúzta az ingem.
- Oppa...te...nagyon szeretheted őt, igaz?
- Khm...menjünk, mutatni akarok valami szépet. ~ Újra megfogtam a kezét és magam után húztam ki a hidegre. - Csukd be a szemed. ~ Mikor biztosra mentem, hogy nem lát semmit elvezettem a titkos helyemre amit még akkor találtam mikor itt voltunk kirándulni. - Oké, nyisd ki.

- Oppaaaaaaaaaaaaaaa, omg, ez nagyon szép.
- Tudom, te vagy az első akinek megmutattam.
- Tényleg, miért én?
- Csak...te képes vagy látni a szívemet, amire még néha én sem vagyok képes. ~ Éreztem ahogy az ujjait az én ujjaim köré csavarja. Majd mosolygó arccal pillantott fel rám és akkor megtörtént az amire soha sem számítottam.

Bomi Pov:
Miért, miért hozta magával azt az idegesítő lányt? Minek kellet neki pont ide jönnie? Áááh nem értem, pedig direkt ezt a helyet választottam. Hiszen itt olyan jó emlékeket szereztem.
- Elnök asszony....asszonyom.
- Mi van? Ohh...bocsánat, csak elkalandoztam, de most menjen mindenki a dolgára, fáradt vagyok. ~ Mikor magamra hagytak elindultam egy kis sétára, jót tesz egy kis hideg levegő. Egész végig csak Sehun és az a lány jár az eszembe, olyanok mint egy szerelmes pár. De egyáltalán miért fáj ennyire őket így látnom?
- Oppaaaaaaaaaaaaaaa.... ~ Hmm ki lehet az? Megindultam a hang irányába és egy ismeretlen helyre értem ki, és akkor megláttam Sehunt és azt a lányt.
- Te vagy az első akinek megmutattam.
- Tényleg, miért én?
-  Csak...te képes vagy látni a szívemet, amire még néha én sem vagyok képes. ~ Ezek a szavak szíven ütöttek, de nem kellene nekem fájnia, hiszen gyűlölnöm kellene, meg kellene vettem, de ehelyett csak szeretni tudom. Mikor összeszedtem magam újra rájuk néztem, de nem kellett volna.
Az a lány és Sehun...csókolóznak. Gyorsan elfordultam és remegő lábbal megindultam visszafelé. Miért fáj ennyire?
Eddig mindig azt mondtam, hogy nem érdekel, ha nem törődik velem, hogy az a sok fájdalom, amit okozott, már kioltott bennem minden érzést iránta. De tegnap óta tudom, hogy ez nem így van. Őrülten szeretem, és tudom, hogy szeret, és azt is tudom, hogy nem tudta kimutatni, csak ha mellette vagyok. De messze élünk egymástól, ez így nem mehet tovább. Én hiába akarom szeretni őt, ha ő nem hagyja. Fáj, hogy így kell vége lennie. Mindenáron be akartam bizonyítani, hogy a mi szerelmünk más, és hogy ő is más, mint a többi férfi. De Sehun nem hagyja. Nem tudok mit tenni, nem tudok várni, nem akarok szenvedni, és legfőképp nem akarok felejteni.
- Bomi... ~ Felkaptam a fejem és ő állt előttem, akire most a legjobban számíthatók. Az a férfi, aki a férjem lesz. - Meglepődtél? Gondoltam utánad jövők, így jobban megismerhetjük egymást. ~ Hirtelen a távolban hangokat hallottam meg és nagyon jól tudom, hogy kik azok. Gyorsa magabiztos léptekkel megindultam Eric felé és amilyen hirtelen itt termett előttem, olyan gyorsan csókoltam meg.
Remélem Sehun neked is annyira fáj ezt látnod, mint nekem.