6.rész Félelem

Sehun Pov:

Már vagy három napja beköltöztem a LW hotelba, nagyon megszerettem, mindenki nagyon kedves és nagyon finomak az ételek. A hölgyek pedig irtó dögösek. A három nap alatt sokkal jobban elfáradtam mint egy év alatt. Megunhatatlan a nagy játék terem és a nagy medencék, persze ami ráadás, hogy irtó magas csúszdák vannak. Úgy kezdem a napot, hogy lemegyek a konditerembe, majd veszek egy jó kis zuhanyt, onnét elmegyek egy kis masszásra, eszek, irány a játékterem és a nagy medencék. Majd este leülök egyet inni és jót bulizok. Szóval nem csodálom, hogy elfáradok, de hát ki kel élveznem az életem, sőt...nem engedélyezik, hogy éljem a saját éltemet, hát akkor így fogok kikapcsolódni. Több mint egy hete nem voltam nővel és hát...nagyon ki vagyok éhezve, egy férfinak ki kell adnia magából az állatott. Hosszas nézelődés után úgy gondlom ideje lenne ha visszavonulnék mára. Gyorsa leöntöttem az utolsó kortyokat, majd elindultam fel a szobámba. De ahogy a lift ajtaja kinyílt Bomi állt előttem, intett, hogy nyugodtan beszállhatok. Mitől kellene félnem, nem kel őt kerülnöm, hiszen semmi rosszat nem tettem. Beléptem mellé és megnyomtam a gombot, a liftben való eltöltés alatt semelyikünk sem szólalt meg, még csak egymásra sem néztünk. Egyáltalán nem érzem magam mellette kínosan, de valahogy érzem, hogy ő sem. A múlt az múlt marad, azon már senki sem tud változtatni, de hát én is és ő is új életet kezdtünk. Ha mindent kiadnék magamból a való igazságról, akkor lehet, hogy most is a karjaimba tarthatnám...de az is lehet, hogy ugyan olyan hideg maradna köztünk minden, ezért sem akarom megerőltetni magam. Miért mondanám el neki a való igazságot, hiszen csak fájna neki, nekem pedig semmi jó nem származna belőle, ugyan úgy ellökne magától mint most. Ha kiderülne, hogy az apja egy gyilkos vajon, hogy nézne rám...lehet, hogy hazugnak nevezne? Vagy talán bolondnak?
Mikor a lift megállt meghajoltam Bomi előtt, majd kiléptem, de akkor utánam szólt.
- Jöjjünk ki jól, nem akarok bajt...és hát a reklám dal felvevése után...többször együtt fogjuk tölteni az időt.
-Értem, nyugodjon meg ajhumma, jól fogok viselkedni.
- A a ahjumma? Jáá..khm szólíts csak főnöknek, hiszen az vagyok neked. Hát akkor jó éjt. ~ A lift ajtaja becsukódott én pedig hangosan felnevettem. Egy röpke pillanatra a régi Bomit láttam és nagyon örülök neki.
Nagy puffanással dőltem le az ágyra. Vajon, hogy értette, hogy többet leszünk együtt? Már majdnem azon voltam, hogy elalszok mikor valaki csengetett. Lassan felkeltem mert nem akartam megerőltetni magam, nagyon fáradt vagyok. Csoszogva eljutottam valahogy az ajtóig, majd résnyire nyitottam, de senkit sem láttam.
- Szórakoznak? Aigoo... ~ Éppen visszafordultam volna mikor megláttam lent a földön egy dobozt.
- Hmm ez mi? Egy ajándék nekem? Vajon mi van benne és ki küldhette? ~ Gyorsan felkaptam és visszazártam az ajtót, leültem az ágyra és lassan kinyitottam a dobozt, de mikor megpillantottam a doboz tartalmát elkiáltottam magam és jó messze dobtam. Egy döglött galamb volt benne és méghozzá nem volt meg neki a feje. A kiáltásomra egy szobalány szaladt be, de mikor meglátta, hogy mitől ijedtem meg ős is felsikított.

Bomi Pov:

Mikor meghallodtam a hírt gyorsan szaladni kezdtem. Mikor beléptem Sehun szobájába már többen is voltak, kérdezgették, hogy nem-e látta ki volt az. Összeszedtem magam és Sehun mellé léptem, nagyon meg volt ijedve, szinte már remeg. Nagyon jól tudom, hogy nem szereti a vérengzős dolgokat, főleg nem ha állatokról van szó.
- Sehun, szedd össze magad. ~ Félve pillantott fel rám, de nem küldött el csak lesújtotta a szemeit. - Kérem menjen ki mindenki, beszélni szeretnék Sehun-nal. ~ Mikor mindenki elhagyta a szobát letérdeltem Sehun-nal szembe. - Kérlek nézz rám, nincs már semmi baj.
- Menj el, ha kiakarsz nevetni mert ennyire megijedtem akkor hajrá, de ne előttem.
- Nem akarlak, ha kiakarnálak nem jöttem volna ide, de itt vagyok. Nézz rám...csak segíteni akarok, hiszen nagyon jól tudom, hogy mit érezhetsz.
- Mit tudsz te...hiszen te nem az a Bomi vagy akit én ismerek.
- Igaz nem az vagyok, de had segítsek. ~ Olyan makacs mint mindig, még csak rám se néz. Megfogtam a kezét és nagyon meglepődtem mikor viszonyozta. - Talán...van valaki aki neheztel rád?
- Hogy van-e? Persze, hiszen jóképű, gazdag és híres vagyok, sokan irigyelik az életem.
- Ez nem válasz, volt valaha is, hogy nem jöttél ki valakivel?
- Igen volt. ~ Elhúzta a kezét és felállt. - Méghozzá te vagy az, nézz magadra...ki nem állhatsz, legszívesebben megölnél, de ehelyett csak így állsz bosszút, tönkre akarsz tenni. Ezért választottál engem igaz, hogy bosszút állj. ~ Felálltam és csípőre tettem a kezem.
- Tényleg úgy nézek ki? Szerinted ilyen hülyeségeket teszek a saját cégemnél? Eszem ágában sincs ilyeneket tennem, lehet, hogy nem vagyunk jóba, de ezért még nem ment el az eszem, mellesleg nem én választottalak. De ha annyira akarsz lépj ki, hiszen én vagyok olyan hülye, hogy másodjára is a kezedbe adjam az élete.
- Mi? Másodjára?
- IGEN, elsőnek elrontottad, másodjára kérlel ne ronts.
- Nem értelek...
- Nem is kell, az első már elfelejtettem, de...félek benned bízni. ~ Hátrálni kezdtem az ajtóig, de ahogy rátettem a kilincsre a kezem Sehun utánam szólt.
- Őrizd meg a múltat,de felejtsd el...Szeresd a jövőt...és ami a legfontosabb:Törődj a jelennel! ~ Nem értem mire véljem ezeket a szavakat, de nem is érdekel.
Becsaptam magam mögött az ajtót majd elindultam a szobámig, de a lábam hirtelen jobbra fordult és futni kezdtem visszafelé. Ahogy benyitottam Sehun szobájába sehol sem láttam. Hol lehet? Gyorsan körbe néztem és megláttam, hogy nyitva van az ablak. Istenem ügye nem? Nem volt képes leugrani ügye? Az ajtó nyitódására lettem figyelmes is mikor visszafordultam Sehun állt velem szembe egy száll semmiben. Mind ketten egyszerre kiáltottuk el magunkat. Gyorsan elfordultam míg Sehun visszaszaladt a fürdőbe.
- Istenem, istenem...még én aggódtam érte? Aigoo...
- Jáá. ~ A hirtelen kiáltás miatt felugrottam ijedtembe és félve néztem hátra, de már volt rajta nadrág. - Miért rohangálsz be mások szobájába?
- Cs csak...haa mindegy, mellesleg miért voltál pucér, mások bármikor beállíttatnak.
- Általában ők kopogni szoktak, nem benyitni szó nélkül.
- Oké...hagyjuk, megyek. ~ Ahogy elindultam Sehun keze ragadta meg a karomat.
- Várj...nem lehetne, hogy ma itt lennél velem míg el nem alszom? ~ Végül is bele mentem, hiszen nagyon jól tudom, hogy fiú létére nem szereti a vérengzős dolgokat. Csendben figyeltem Sehun alvó arcát...olyan helyes lett, igaz fiatal korában is az volt, de most...pont az esetem. Mik nem járnak a fejembe. De be kell vallanom magamnak, hogy még mindig érzek valamit iránta.

Sehun Pov:
Másnap mikor felébredtem gyorsan összeszedtem a gondolataimat. Majd keresni kezdtem Bomit, de nem volt sehol, biztos korán elment. Olyan jól eset a közelsége.
- Nah végre, hogy felébredtél.
- Hello Park.
- Mi ez a nagy mosoly?
- Semmi...mi lenne?
- Elkel mennünk egy újabb fotózásra, menjünk. ~ Ahogy beszálltunk a távolban megpillantottam Bomit, ahogy éppen egy ügyfelével beszélget. Nagyon jól áll neki ez az elnökös dolog, még akkor is ha miattam lett csak elnök. Még el nem haladt a kocsi addig végig őt néztem, mikor foghatom újra a karjaim közt?
- Itt is vagyunk... ~ Gyorsan kiszálltam a kocsiból, hogy minél hamarabb beérjek a céghez, mert meg kell hagyni nagyon hideg van. De ahogy léptem egyet nagy hangra lettem figyelmes a fejem felett. Mikor felpillantottam...egy nagy hirdető tábla mozdult meg ami éppen felém tart.
- Sehuuunnnnn