9.rész Véletlen egybeesés +18

Sehun Pov:
Mikor elváltak az ajkaink zavarba éreztem magam, hiszen még soha sem kezdeményezett egy lány. Mindig én voltam az aki megcsókolta az illetőt, de ennek nem így kellett volna lennie, nem kellett volna megcsókolnia.
- Oppa...ne nézz így rám, csak azért tettem mert olyan kedves vagy hozzám. Nem tudom mit adhatnék neked, hiszen te...annyi mindent adtál, míg én semmit.
- Te voltál az aki elsőnek adót nekem, én csak viszonzom, de ezt a csókot felejtsük el. Mert nagyon jól tudod, hogy ki él a szívembe.
- Persze, tudom, nyugi ez csak egy baráti csók volt. ~ Elmosolyogta magát, de tudom jól, hogy most nem érzi jól magát, látszik rajta, hogy feszült. Megfogtam a kezét, majd elindultunk visszafelé. Boldogan lépkedtünk tovább és közben élveztük a hó halk ropogását a lábunk alatt. Nagyon jól érzem magam So-Youngal, de nekem ő csak olyan mint egy húgica akire én vigyázok.
- Oppa... ~ So-Youngra néztem, majd arra néztem amerre ő és megpillantottam egy párt aki éppen csókolóznak, nem értem miért állított meg So-Young, hiszen ők csak egy pár. Mit kellene néz...ahogy megpillantottam a lány arcát, fájó szívvel ismertem fel benne Bomit.

Gyorsa léptekkel megindultam be a házba, hogy véletlen se lásson meg, de túl késő.
- Sehunitá, ti is itt vagytok? ~ Sehunitá, mióta nevez így engem és miért ilyen boldog? Miért fáj látnom a boldog arcát? De...boldognak szeretném látni. Nem számít, hogy kivel vagy hogyan. Találjon valakit, aki megbecsüli, és úgy szereti, ahogy nekem kellett volna. Találjon valakit, aki úgy látja őt, ahogy most én. Remélem mindig ilyen boldog leszek szerelmem.
- Igen, sétáltunk egyet, de már nagyon hideg van és hát esik a hó.
- Értem, de had mutassam be neked Ericet, ő az én férjjelöltem. ~ Férj, ezek szerint ő lenne a jegyese? Nem is tudtam, hogy van egy ilyen mély kapcsolata. Nem szabad, hogy fájjon...gyerünk Sehun, szedd össze magad, ez nem te vagy. Felé nyújtottam a kezem és póker arcot vettem fel, nem engedhetem, hogy bármit lássanak az arcomon, nem mutathatom magamat gyengének.
- Örvendek, a nevem Sehun, de biztos vagyok benne, hogy ismer.
- Persze, hogy ismerem, hiszen magáról szól az egész tévé, mellesleg szeretem a zenéit.
- Kamsaa, ennek örülök, de most tényleg megyünk nem szeretném ha a barátnőm megfázna.
- Barátnő? ~ Kérdően emelte fel a fejét Bomi. Bingó megfogtalak. - Nem mondtad, hogy ilyen jóba letettek.
- Talán ezt is mondanom kellene?
- Haa...nem, n..e..m érdekel. Jó szorakozást, menjünk Eric. ~ Belekarolt a karjába, majd büszkén elsétáltak minket itt hagyva.
- Oppa ez nem volt szép, hogy mondhattad ezt, hiszen nem igaz.
- Szeretnéd ha igaz lenne?
- Mii? Rád se ismerek. ~ Most már tényleg egyedül vagyok, már azt a személyt is eltaszítottam magamtól akire eddig támaszkodhattam volna. Tényleg nem értem a sorsomat, miért akarták, hogy újra találkozzak Bomival, miért akarják, hogy ennyire fájjon? Miért?

Bomi Pov:
Gyorsan kiürítettem a szobámat, miszerint a barátommal szeretnék lenni. Ledobtam a kabátom, majd öntöttem magamnak egy kis vörösbort. Hallottam ahogy Eric leült a kanapéra.
- Nem volt szép.
- Mi? ~ Felé fordultam és leültem vele szembe.
- Direkt csókoltál meg, nem meg mondtam, hogy ugyan olyanok vagyunk?
- Hehe, most már tényleg elhiszem. Köszi a csókot akkor, hiszen ellökhettél volna.
- Miért tettem volna, hiszen végül is, mi most járunk. Meg nagyon jó csókolsz.
- Tudom, nem kell mondani. ~ Felemeltem a poharam mintha köszöntött mondtam volna, majd egy húzásra lehúztam.
- Haa jobban iszol mint egy férfi.
- Tudom, ez is tetszik bennem, igaz? ~ Nagyon jól elmulattuk az időt, de már mindent iható italt megittunk. - Jááá....elfogyott a pia........most mi lesz?
- Be vagy rúgva, nem is baj, hogy elfogyott.
- Jáááááááá..........férjem, hozz még egy kicsit........please.
- Ha kell tudod hol találod, mert én most elmegyek lezuhanyozni. ~ Haa nekem kell elmennem úgy látszik,de...nem lesz könnyű. Ahogy felálltam már forgott velem a világ. Óvatosan elindultam a nagy folyosón.
- Láááá lááááá láááááááááá....pia, pia, piaaaaaa.... ~ Hirtelen nekiütköztem valakinek, majd ránéztem ő pedig engem bámult. - Jáááá nem láttad, nekem jöttél......haaa bocsánat vagy valami? Nem szólalsz meg? Jáá....te most nevetsz?? Megüsselek?? ~ Nagy csavart csináltam a kezemmel, majd belebokszoltam, de olyan kemény volt, hogy majdnem eltört a kezem.- Ohho...milyen hasad van neked? Bibis....bibis lett a kezem te állat. ~ Rázni kezdtem mert nagyon fájt és elkezdtem sírni.
- Kisasszony...
- Haa végre megszólaltál? Ohh....te nem az ezelőtti férfi vagy ügye?
- Nem, de...akihez beszélt egy szobor volt.
- Miiiiii? Szobor, ohh akkor azért volt olyan kemény.
- Jöjjön visszakísérem.
- Ne nyúlj hozzám.....ez a test ~ gyorsan végig mutattam magamon. - nagyon drágaaa, olyan mint te...nem nyúlhatsz hozzá.
- Értem, jöjjön nagyon részeg.

Eric Pov:
De jól eset ez a kis zuhany, Bomi nagyon leszívta az agyam, de meg kell vallani nagyon jól elbeszélgettem vele és hát élvezett volt nézni, olyan dögös. Gyorsan magamra dobtam a köntöst, majd kilépte, de Bomi nem volt sehol.
- Bomi, ügye nem ment el piáért? Istenem ~ Mikor kiléptem éppen felé jött egy szobalánnyal.
- Kint találtam és egy szoborral beszélgetett.
- Ohh köszönöm, gyere te. ~ Az ölembe fogtam és letettem az ágyra. - Nézz magadra tiszta részeg vagy, és miért ilyen piros a kezed? ~ Gyorsan elláttam, majd azt vettem észre, hogy Bomi végig engem nézz. - Mi az, van valami az arcomon?
- Még csak..két napja ismerlek, de olyan mintha már egy éve.
- Nem vagy egyedül, de többé nem akarlak így látni. Ne igyál.
- Kérdezhetek valamit?
- Mi lenne az? ~ Bomi két kezébe fogta az arcomat, majd mélyen a szemembe nézett.
- Lefeküdnél velem? ~ Azt hittem félre nyelek, de sikerült nem megölni magam, ez most komolyan gondolja, vagy csak a pia miatt van?  De ahogy a tekintetében égek érzem, hogy komolyan gondolja. Hirtelen gondolkozás nélkül megcsókoltam és ledöntöttem az ágyra.

Nem érdekel, hogy holnap megbánjuk, mert most igen is akarom. Letéptem róla a felsőt és a két kezembe fogtam a melleit, majd Bomi kikötötte a köntösömet és megéreztem a meleg kezét a has falamon. Kényeztetni kezdtem  a nadrágján keresztül a nőiességét, majd mivel nem bírtam tovább letéptem a nadrágját és a bugyiját. Az egyik ujjamat belevezettem a hüvelyébe és mozgatni kezdtem benne, majd az egyik nyögésére belevezettem a másik ujjam, és így már két ujjammal kényeztettem. Éreztem ahogy alattam vonaglik és nem igazán bírok magammal. Széttártam a lábát és férfiasságommal  köröztem egyet a bejáratnál majd lassan belecsúsztattam. Éreztem ahogy felnyögött alattam és egyszerre kezdtünk el mozogni.

- Ahhh Bomi, lassan.... ~ Éreztem ahogy elönt a forróság, majd egyszerre kiáltottunk fel és dőltem mellé.
Mind ketten szaporán vettük a levegőt, majd eltűrtem egy tincset a füle mögé, válasz kép a fejét a mellkasomba fúrta.
Reggel mikor felébredtem Bomit kerestem, de nem találtam, biztos vagyok benne, hogy lement forgatni.
Így hát gyorsan lezuhanyoztam majd bekaptam némi falatott. Fogalmam sincs, hogy hogyan történhetett meg, hiszen csak tegnap előtt ismertem meg, igaz láttam már előtte képeken, de akkor is...már ha úgy nézzünk mindig megkapom egy nap leforgása után azokat a lányokat akiket kiszemeltem. De Bomi más, féltem, hogy nem fogok jól kijönni vele, de elég szórakoztató, az összes lány közül őt választottam és megérte, nagyon régen szeretkeztem ilyen jót. Mikor kiléptem a hideg levegő egyből utat tőrt a kabátomon, és kirázott a hideg. Gyorsan szorosabban fogtam a kabátom és kiléptem a hóesés alá. Milyen szépen havazik, jól lesz ilyen időben sétálni. Ahogy egyre jobban közeledtem a part felé Sehun jött felém, de mikor meglátott csak bólintott egyet és elhaladt mellettem.
- Sehun... ~ Hirtelen megállt és szembe fordult velem. - Valahogy úgy érzem...hogy nem kedvelsz.
- Nagyon jól érzed, nem kedvellek.
- Hehe szeretem aki őszinte, értem, de miért? Valamit ártottam?
- Igen, például megígértem az egyik ismerősömnek, hogy összehozok veled egy randevút, de nem tudom betartani.
- Milyen véletlen egybeesés, sajnálom, de foglalt vagyok.
- Tudom, remélem boldog vagy.
- Az vagyok...de, kicsit jobban rejtsd el az érzéseidet, mert nagyon látszik az arcodon, hogy mit érzel most.
- Tényleg, mit érzek?
- Szereted igaz? ~ Hirtelen lefagyott minden jókedv az arcáról, szóval eltaláltam. - Nagyon jól kiismerem az embereket, az idő megtanított rá.
- Oké, úgy látszik jobban kell figyelnem az arcvonalaimra, mert egyáltalán nem így érzek.
- Ne hazudj, nem áll jól, egy híresség nem hazudhat. De annyit mondhatok, hogy Bomi...ugyan úgy érez ahogy te.
- Ja persze. ~ Megindultam felé és megálltam mellette a kezemet pedig a vállára helyeztem.
- Ez az igazság, nem hiszel nekem, hogyan bizonyítsam?
- Miért mondod el, hiszen a te barátnőd.
- Ez igaz, de azért mondom el, mert tudom, hogy úgysem hagy el miattad. Tudod csak három napja ismerem, de olyan mintha egy év óta.  A tegnapi csókot nem nekem szánta, hanem neked, nagyon jól tudta, hogy te jöttél a háta mögött és így akart féltékennyé tenni.
- Hát akkor sikerült neki, mert legszívesebben megölnélek.
- Hehe, ez a jó válasz, de...lehet, hogy a csók hamis volt, de az...hogy lefeküdtünk az nem volt az.