4.rész Fájó emlékek

Sehun Pov:

Soha sem szerettem ha megvárakoztatnak, szeretnék minél hamarabb végezni a mai napirendemmel és haza menni lustálkodni. Egyáltalán miért hívtak ilyen korán ide, ha maga a személy késik aki idehívatott? Mérgesen kortyoltam bele a kávémba és közben körbefürkésztem a tömeget, ma elég sokan vannak, szinte telt ház van. Néha egy egy szem pillant ide felén, kezdem úgy érezni, hogy felismertek. Jobban magamra húztam a sapkám, mert félek, hogy lerohannak az örült rajongók.
- Unni, mikor jönnek? Kezdek nagyon pipa lenni, tudják jól, hogy nem szeretem ha sokáig kell várnom.
- Tudom, de nyugodj meg, nem sokára itt lesz...omo, már itt is van. Ne rontsd el ezt a dolgot is. ~ Mind ketten felálltunk és nagy mosollyal üdvözöltük egymást, vagy is én nem, de mit vártak, hiszen már több órája itt ültem egy helyben. Leültünk és a fickó is rendelt magának valamit.
- El sem tudom hinni, hogy itt ül velem a nagy bálvány, örülök, hogy ránk is szánt időt.
- Én aztán ne...auu...
- Elnézést, de nagyon morcosan ébredt ma, szóval nézze el neki a mai beszólásait. ~ Sértve éreztem magam, nem elég, hogy leolt, de akkor még belém is csíp. Összefontam a kezem a mellkasom előtt és elnéztem félre, egyáltalán nem érdekel, hogy mit beszélgetnek itt össze vissza.
- Kezdjük is el, szeretnénk ha ön szerepelne a reklámunkba.  ~ Az öreg felé pillantottam és a menedzserem felé böktem a fejemmel, persze nem vágta mire céloztam.
- Ne nekem beszéljen, tegyen úgy mintha itt se lennék, a menedzserem itt a főnök. ~ Park mérgesen nézet rám, de épphogy leoltott volna megcsörrent a telefonja.
- Elnézést, de ezt fel kell vennem. ~ Mikor elment közelebb hajoltam az öreghez és a mutató ujjammal jeleztem neki, hogy hajoljon közelebb.
- Jöjjön közelebb...még közelebb...áhh nem kell félni nem harapok.
- Igen, így jó?
- Remek, nos hát hol is kezdjem...nem fogok szerepelni a kis maga reklámjában, az én bőröm sokat jelent nekem és ha jól tudom egy krémet akar velem forgatni. Már jártam így, hogy tönkre ment ez miatt az arcom és egy hétig ki sem tudtam moccanni.
- Nyugodjon meg ki volt próbálva.
- Persze persze, csak hogy az én bőröm nagyon érzékeny, sajnálom, de én nem jöhetek szóba.
- Értem, de higgyen benne...
- Nem érti amit mondok, akkor megfogalmazom szebben, nem...fogok...szerepelni a maga kis szaros reklámjában. Így már jobb, érti? ~ Meglepettsége miatt csak félve bólintott egyet, de nem tudod megszólalni mert Park ült vissza mellém.
- Elnézést, hol is hagytuk abba? ~ A férfi felállt és mérgesen pillantott Park-ra, majd rám.
- Tudja mit, nem is kell nekünk maga, vannak sokkalta híresebb emberek. Ohh és még valami, remélem egyszer rosszul lesz az egyik termék miatt. ~ Mérgesen kirohant majd felhökkentem. Szépen fogalmaztam,ő meg a halálomat akarja? Park megragadta a fülem és úgy ráncigált kifelé.
- Auu auuu auuuu....jááá fáj, hallód? ~ Hirtelen nagyot lökött rajtam és gyorsan a fülemhez kaptam, hogy helyben van-e még. - Jáá hülye vagy?
- Te te te...áhh nem tudok rád mit mondani, hogy...hogy vagy képes így reagálni dolgokra, neked ez a munkát, ezért fizetnek.
- Így van, de megmondhatom, hogy mit akarok és mit nem.
- Szállj be, SZÁLLJ BE A KOCSIBA. ~Még soha sem láttam ilyen mérgesnek, de nem is izgat...valahogy így sokkal jobban tetszik, mert ügye Park pont az ideállom, kerek fenék és nagy cicik. Becsatoltam az övem és bekapcsoltam a magnót, a kezemmel dobolni kezdtem az ütemet.
- Fejezd be...nem vagy te holmi gyerek, tudod te, hogy mennyi céget elutasítottál már? Te akarsz a leghíresebb lenni, de ha egy folytatód akkor nem lesz belőled semmi.
- Oké, nem megyünk? ~ Park beletúrt a hajába és elindította a kocsit. Egész végig nem szólt hozzám, de nem bántam mert így pár percig élvezhetem a csendet. Persze a csendet nem sokáig élvezhettem.
- Igen, itt Park menedzser, ki beszél? ~ Kérdően néztem az arcát ami egyre jobban kezdet hasonlítani egy "aranyat találtam, gazdag leszek" archoz. Mikor letette félre állt és hirtelen átölelt.
- Jáá...nem tudod, hogy nem szeretem a közvetlen érintést?
- Istenem... ~ Eltolt magától, de még mindig zsongott a boldogságtól. - Tudod ki hívót?
- Szerinted áthallok a telefonon? Mi vagyok én, talán valami szuperhős?
- Most tudod...leütnélek, de annyira boldog vagyok, hogy nem érdekelsz.
- Mond már, mi van?
- Hallottál már a LW cégről?
- Hmm...nem, kellett volna?
- Végül is mit számítottam, hiszen te a pornón kívül semmit sem nézel a tévén.
- Ez...nem igaz, mert azt is nézem, hogy milyen új dalt add ki az a helyen Oh Se Hun.
- Mindegy, ők a leghíresebb, legnagyobb cég Koreában. Sok hírességgel foglalkoznak, rengetek reklámjuk van és termékük. És azt akarják, hogy te legyél az új arcuk. ~ Egy kis levegő szünetet vesz, majd felsikít. Tényleg ilyen híresek lennének De akkor én miért nem hallottam róluk? - Szóval ma este, velük találkozunk, istenem, de izgatott vagyok.
- És ha nemet mondok. ~ A levegő hirtelen megfagyott és Park rám nézett, a tekintetével ölni tudna.
- Szóba se jöhet drágám, te leszel az új arcuk és akkor a híresség lécen te leszel a legelső. Olyan híres leszel mint maga az isten, betörhetsz Európába is, és onnét nincs vissza út. Szóval...ha elrontott, kilépek és kereshetsz magadnak egy új menedzsert, de hidd el ők nem sokáig fogják kibírni melletted.
- Oké oké, csak beszélni kell velük igaz, kedvesnek kell lennem, nem de bár? Nyugi menni fog.
- Helyes, akkor mehetünk? ~ Az út több órás volt az én házamtól, talán ezért nem igazán hallottam róluk. Majdnem elaludtam út közben, de hirtelen valami rémleni kezdet, régebben hallottam ezt a nevet, LW? Hol hallottam? Mikor megérkeztünk gyorsan körbe néztem, az biztos, hogy nagyon nagy és nagyon szép.

 Több alkalmazott jött ki elénk és kellemes fogadtatásban volt részesünk. Beinvitáltak és maga a belső térről is azt lehetett elmondani amit maga az egész épületről. Ámulatba ejtő, minden olyan meleg hangulatot áraszt, talán nem is fogom utálni ezt a munkát.

Gyorsan körbe vezetek és sok olyan dolog volt ami már most nagyon bejön, mint például a nagy szauna, a sok medence, és a játék terem. A szobák nagyon szépek és ez a cég nem csak hírességekkel foglalkozik, de van egy hotel része és egy nagy üzlet is. Jól kigondolták mikor tervezték. Egy étteremhez vezetek és megmutatták az asztalunkat.
- Nah milyen?
- Bejön, tetszik ez a nagy cég, kellemes.
- Tudom, mindig is el akartam ide jönni.
- Sok pénzed van, mi tartott vissza?
- Lehet, hogy sokat keresek mint menedzser, de ide még a fél havi fizetésem se lenne elég.
- Miért, hiszen fél évben több milliót keresel, hmm olyan három milliót?
- Igen, de itt egy éjszaka egy millió, és akkor még ott vannak azok a nagy medencék és a nagy üzlet.
- Egy egy millió egy éjszaka? Ez zsarolás. Akkor nem is jövök ide, de akkor kik járnak ide egyáltalán?
- A gazdagok, olyan mint például te, de jobban elnökök, modellek akiknek jó a fizetésük. ~ Rendeltünk magunknak ételt és mikor jóllaktunk felkísértek minket az elnök szobájába. Még soha sem találkoztam egy igazi elnökkel, de most ennek is eljött az ideje? Milyen ember lehet, hogy élhet?
Halk lépteket hallottam meg magam mögött, majd egy kellemes női dallam csapta meg a fülem. Park-kal együtt a dallam felé indultunk meg, ez a dal olyan ismerős. Mikor megláttam a nőt éppen háttal ült nekem és a zongorán játszott...a zene...ez a dal. A régi képek jelentek meg előttem, egy lány akinek odaadtam a szívem, ez a dal hozott össze minket.
A kezemből kieset a pezsgős pohár és több szár darabokra tört. A lány megfordult és feláll majd egy nagy mosolyt küldött felé.
Nem, nem lehet ő...mond istenem, hogy nem ő az, csak hallucinálok, nem állhat előttem.
Megindult felém és hirtelen megölet. Minden régi sérelmem egyszerre tört fel bennem.