- Huu...ezt megúsztam, hogy lehet valaki ilyen hirtelen haragú. ~ Mikor csenget a lift akkor az ajtók kinyitottak, de lassan kukucskáltam ki, mikor tiszta volt a levegő gyorsa léptekkel megindultam az autóm felé, de akkor valaki megragadta az ingem gallérját.
- Hová hová...csak nem megakarsz lépni? ~ Félve néztem fel a hatalmas benga állatra, miért kell nekem mindig olyan nővel kikezdenem akinek ekkora bátyja van?
- Hyung...nem menekülök, csak...dolgom van...hiszen tudod, híres vagyok.
- Jaa persze, egy olyan kis csitri mint te mindig ezt hajtogatja. Ne merj a húgommal kikezdeni, mert megfoglak és össze présellek mint egy kólás üveget.
- Oké oké, te nyertél, mellesleg megnyugodhatsz hívni fogom még, de tényleg mennem kell, oké? ~ Óvatosan elindultam, de még mindig a galléromat szorongatta.
- A húgom üzent valamit.
- Tényleg mi lenne a... ~ Hirtelen egy ököl csapódott bele az arcomba ami a földre terített. - Áuu...ez fájt, öcsém te aztán biztos sokat gyúrsz.
- Nagyon nagy a szád deszka... ~ Megragadta az ingem és úgy emelt fel.
- D deszka? Én? Nem vagyok deszka csak...egy kicsit vékony, de pont tökéletes vagyok a magasságomhoz.
- Befogad, vagy kérsz még egy ütést?
- Nem, cipzár van a számon. ~ Hirtelen elnézett a fejem felett és el engedett, majd elkezdet futni.- Ez az menekülj, mert még a szuszt is kiverem belőled, hallód?
- Uram jól van? ~ A testőreim léptek mellém és meghajoltak előttem.
- Neem, úgy nézek ki? Nem látott, hogy vérzik a szám? Jáá ezért fizetlek titeket? ~ Mindent lányos hangon mondtam, mert nagyon féltem, de most már vége van, mérgesen ellöktem őket az útból, majd beszálltam a kocsiba.
- Uram mennünk kel, találkozója van.
- Úgy nézek ki mint aki olyan állapotban van? Mondjad le, és tűnés az útból.
- De uram...
- Sü...ket...vagy? Talán még hallás készüléket is kellene neked vennem? Félre. ~ Beindítottam az autót majd elhajtottam, az embereim egyszerre ugrottak el az autó elől.
Vérzik a szám, az a kis ribanc, mi vagyok én...talán valami tárgy? Lehet, hogy helyes vagyok és kibaszottul gazdag, de akkor sem kellene így rám akaszkodni. Hmm végül is nagyon jó vagyok az ágyban be kell vallani. Mikor megérkeztem óvatosan szálltam ki a kocsiból, mert féltem, hogy a drága menedzserem itt van valahol.
Mikor megnyugodtam, hogy nincs sehol senki boldogan lépkedtem be a házamba közben a kocsi kulcsát odadobtam az egyik alkalmazottamnak.
- Hahoo, valaki...nagyon éhes vagyok.
- Uram, ilyen korán itthon, nem a találkozón kellene lennie?
- De igen, de nem látod a bibit az ajkaimon? Nagyon feszült vagyok, főz valamit és kérlek hozz valami piát fel a szobámba.
- Igen uram. ~ Remegő lábbakkal szeltem a lépcsőket, minek ide ennyi lépcső? Kellene egy lift, igen nem is rossz ötlet. Ahogy beértem a szobámba le is dőltem az ágyra.
- Hmm de jóó, ki sem mozdulok holnap.
- Tényleg? ~ Ilyedtembe felugrottam az ágyról és magam elé kaptam a takarómat.
- Jááá te kis huncut, hogy vagy képes belépni a férfi zónába?
- Haa, egy, nem vagy meztelen vedd el a takarót, kettő, nem itt kellene lenned, három, a menedzsered vagyok akkor jövők ide mikor akarok. ~ Durcán összefontam a karomat a mellkasom előtt és a lábaimat török üléseb húztam.
- Nem érdekelsz, és mától kirakom az ajtómra, hogy neked tilos a belépés.
- Ne viccelődj, nem vagyok olyan hangulatban, neked a megbeszélésen kellene lenni.
- Mindenki vak, vagy csak direkt csináljátok, nem látod, hogy sérült vagyok?
- Jáá az csak egy karcolás.
- Tudom, de...lelkileg vagyok sérült. Ma...összetörték a szívem.
- Haa...olyan gyerekes vagy, te vagy a híresség nem én, arról meg nem tehetek, hogy mindenkivel lefeküdsz és utána jönnek a rokonok agyon verni téged. Gondold magad az ő helyzetükbe.
- Oké oké feladom, de ma tényleg nincs kedvem menni, késő van és éhes vagyok.
- Holnap...egy fontos találkozóra kell mennünk. Ajánlóm, hogy ne késs, mert akkor véged.
- Igen is unni, nem fogok késni ígérem. Most pedig elmehetsz, de felőlem ide feküdhetsz mellém. ~ Megpaskoltam magam mellet az ágyad, de ő csak bemutatott majd magamra hagyott, de utána kiáltottam. - MOST CSAK KÉRETED MAGAD, EGYSZER ÚGY IS LE KELL FEKÜDNÖD VELEM.
Másnap a nap hét ágra sütőt, már érzem ahogy melegíti a hasamat. Elfelejtettem elhúzni a sötétítőt, remek.
- Hallo, valakiii...jááá...nincs senki? ~ Remek, hol van mindenki? Csukott szemmel keresgélni kezdtem a távirányított. Hol a francba van már...
- Ezt keresed? ~ Nem nyitottam ki a szemem így is tudtam, hogy ki van bent. - Egy óra van a találkozásig, ébresztő.
- Aigoo, te aztán tudod hogyan kell ébreszteni valakit. ~ Lassan kikászálódtam az ágyból, egy alsónadrág volt csak rajtam, de Park menedzser már megszokta, szóval semelyikünk sem volt zavarban. Megindultam a zuhany felé közben a csipáimat szedtem ki a szememből.
Mikor elkészültem lementem bedobni valamit, majd útközben Park unni a mai programot kezdte el mondani. A felére sem emlékszem már olyan hosszú volt, állta lábban csak a végét jegyzem meg.
Egy nagy étteremnél álltunk meg és ahogy bementünk már is elvezettek minket az asztalhoz. Nem volt még senki sem itt, csak én meg Park.
Bomi Pov:
- Milyen csinos és fiatal egy ilyen nagy üzletnek az elnökének lenni. Nem fárasztó kedves?
- Ohh köszönöm, de egyáltalán nem fárasztó. Szeretem a munkámat.
- Nem sok fiatal kezd bele egy ilyen megterhelő munkába. ~ A pezsgős poharamért nyúltam majd egy kicsit kortyoltam belőle, ahogy megéreztem a mámorító ízét egy dologra emlékeztetett, olyan keserű mint az életem. Ebből áll ki a minden napjaim, egy hamis mosoly mögé bújok és adom a jó kislányt, pedig legszívesebben mindent eldobnék a francba, de erősnek kell lennem. Nem áll mellettem senki, még az apámra sem számíthatók, hiszen ki ő nekem...csak egy ismerős aki parancsolgat. Soha sem volt egy jó szava sem hozzám, én meg vagyok olyan bolond, hogy mindent eldobtam érte.
Nincs egyetlen egy szabad napom se, majdnem minden nap ilyen találkozókra küld az édesapám. Nagyon szeretne férjhez adni, fél, hogy egyszer megunom és itt hagyom a francba az állásomat, és akkor nincs majd akit ugrálhatna. Szerinte nem vagyok megbízható, de valamiért egyáltalán nem izgat. Megjelenek mindenhol, legyen az a pokol, de nagyon jól tudom, hogy egyik sem lesz a férjem. Megjátszom magam mintha kedves lennék, mosolygok pedig pont az ellentettjét érzem.
- Mit gondol kisasszony? ~ Kérdően kaptam fel a fejem, nagyon bele voltam merülve a gondolataimba így semmit sem hallottam.
- Tessék? Sajnálom, de máshol járt a figyelmem, tudja a munka.
- Persze kedvesem, sok munka egy ilyen törékeny hölgynek. De mellesleg azt mondtam, hogy nagyon szeretném ha maga lenne a fiam felesége, szívesen elfogadnám mennyemnek.
- Ohh köszönöm, de tudja...nem szándékozom még úgy....két évig férjhez menni.
- Persze, ezt tudom, de két év alatt nagyon jól megismerhetnék egymást a fiammal. ~ Nem tudtam mit mondani erre, általában mindenki ezt mondja erre a válaszomra. De eddig semelyikükkel sem találkoztam, de ők már boldog kapcsolatban élnek valahol jó messze.
- Sajnálom, de most mennem kell, örülök, hogy megismerhettem. ~ Felálltam és a kezemet nyújtottam felé, de akkor hirtelen megölelt.
- Én még jobban örülök a találkozásunknak, és ígérem, hogy ha a fiam megjön Japánból szervezek egy találkozót. ~ Bólintottam és lassan eltoltam magamtól, majd megfogtam a táskámat. Remélem ez volt az utolsó találkozásom ezzel az öreggel.
Mikor beszálltam a kocsiba a telefonom csörrent fel. Megfogtam a fülhallgatót majd bedugtam a fülembe, közben elindultam haza.
- Mit akarsz Kris?
- Elnézést, hogy ilyenkor zavarom, de lenne egy kis gond.
- Mi lenne az?
- Az énekesünk...nem tudja eljátszani a reklámot. ~ Hirtelen lefékeztem.
- Mii? Mi az, hogy nem tud? Két hét van addig vissza, addigra kell valakit felmutatnom.
- Sajnálom, de nem vállalta el, magával szeretett volna beszélni, de nem volt bent az irodába.
- Istenem, most mi a faszt csináljak? Aigoo ez a szemét. Add meg a címét. ~ Egy nagy háznál értem ki a semmi közepén, nagyon el van dugva, de megérthető, hiszen sok örült rajongó van. Csöngettem, de kellett pár másodpercig várni még valaki kijött.
- Igen, miben segíthetek?
- Hol van?
- Tess... ~ Nem vártam meg míg beenged, berohantam a házba, majd pont a lépcsőn jött le akit kerestem, de mikor meglátott visszafordult és futni kezdet. Megindultam felé, közben kiabálni kezdtem fele.
- Állj meg...te szemét állat, hogy képzeled...~ Egy nagy kanapé választott el minket. - Tudod te, hogy mennyit dolgoztam ezen a reklámon?
- Sajnálom jó? De nincs időm eljátszani, keress valaki mást. ~ Elindultam felé, de akkor éppen kikerült és helyett cseréltünk.
- Mi az, hogy nem tudod eljátszani? Tudod te, hogy mennyi idő van addig vissza? Mit mutatok fel? Állj meg, hallód? ~ Újra szaladni kezdtem felé, leértünk a konyhába és most pedig az asztal került közénk.
- Nyugodj le...beszéljük meg.
- Nincs mit megbeszélni..csak kerülj a kezeim közé..és akkor véged. ~ Megfogtam egy poharat ami éppen a kezem alatt volt és felé dobtam, de gyors volt és kikerülte, ijedten kapta fel a fejét.
- Bolond vagy, meg is ölhettél volna.
- Ez a célom...jáá nem hagyhatsz cserben.
- Tényleg bocsi, de...meg akarok nősülni.
- What, you?(Mi van, te?) Na ne viccel velem, te aki majdnem minden nap női ügyei voltak?
- Szerelmes vagyok és igen el akarom venni, de...pont azon a napon lenne az esküvő, sajnálom. ~ Csípőre tettem a kezem és beletúrtam a hajamba.
- Oké...rendben, legyen, de...ezért még számolunk. ~ Mikor hazaértem ledőltem az ágyra és becsuktam a szemeimet. Milyen jó így, bárcsak ne lenne holnap és itt megállna az idő. Hirtelen a telefonom csengett egyet amitől felugrottam ijedtembe.
Nincs egyetlen egy szabad napom se, majdnem minden nap ilyen találkozókra küld az édesapám. Nagyon szeretne férjhez adni, fél, hogy egyszer megunom és itt hagyom a francba az állásomat, és akkor nincs majd akit ugrálhatna. Szerinte nem vagyok megbízható, de valamiért egyáltalán nem izgat. Megjelenek mindenhol, legyen az a pokol, de nagyon jól tudom, hogy egyik sem lesz a férjem. Megjátszom magam mintha kedves lennék, mosolygok pedig pont az ellentettjét érzem.
- Mit gondol kisasszony? ~ Kérdően kaptam fel a fejem, nagyon bele voltam merülve a gondolataimba így semmit sem hallottam.
- Tessék? Sajnálom, de máshol járt a figyelmem, tudja a munka.
- Persze kedvesem, sok munka egy ilyen törékeny hölgynek. De mellesleg azt mondtam, hogy nagyon szeretném ha maga lenne a fiam felesége, szívesen elfogadnám mennyemnek.
- Ohh köszönöm, de tudja...nem szándékozom még úgy....két évig férjhez menni.
- Persze, ezt tudom, de két év alatt nagyon jól megismerhetnék egymást a fiammal. ~ Nem tudtam mit mondani erre, általában mindenki ezt mondja erre a válaszomra. De eddig semelyikükkel sem találkoztam, de ők már boldog kapcsolatban élnek valahol jó messze.
- Sajnálom, de most mennem kell, örülök, hogy megismerhettem. ~ Felálltam és a kezemet nyújtottam felé, de akkor hirtelen megölelt.
- Én még jobban örülök a találkozásunknak, és ígérem, hogy ha a fiam megjön Japánból szervezek egy találkozót. ~ Bólintottam és lassan eltoltam magamtól, majd megfogtam a táskámat. Remélem ez volt az utolsó találkozásom ezzel az öreggel.
Mikor beszálltam a kocsiba a telefonom csörrent fel. Megfogtam a fülhallgatót majd bedugtam a fülembe, közben elindultam haza.
- Mit akarsz Kris?
- Elnézést, hogy ilyenkor zavarom, de lenne egy kis gond.
- Mi lenne az?
- Az énekesünk...nem tudja eljátszani a reklámot. ~ Hirtelen lefékeztem.
- Mii? Mi az, hogy nem tud? Két hét van addig vissza, addigra kell valakit felmutatnom.
- Sajnálom, de nem vállalta el, magával szeretett volna beszélni, de nem volt bent az irodába.
- Istenem, most mi a faszt csináljak? Aigoo ez a szemét. Add meg a címét. ~ Egy nagy háznál értem ki a semmi közepén, nagyon el van dugva, de megérthető, hiszen sok örült rajongó van. Csöngettem, de kellett pár másodpercig várni még valaki kijött.
- Igen, miben segíthetek?
- Hol van?
- Tess... ~ Nem vártam meg míg beenged, berohantam a házba, majd pont a lépcsőn jött le akit kerestem, de mikor meglátott visszafordult és futni kezdet. Megindultam felé, közben kiabálni kezdtem fele.
- Állj meg...te szemét állat, hogy képzeled...~ Egy nagy kanapé választott el minket. - Tudod te, hogy mennyit dolgoztam ezen a reklámon?
- Sajnálom jó? De nincs időm eljátszani, keress valaki mást. ~ Elindultam felé, de akkor éppen kikerült és helyett cseréltünk.
- Mi az, hogy nem tudod eljátszani? Tudod te, hogy mennyi idő van addig vissza? Mit mutatok fel? Állj meg, hallód? ~ Újra szaladni kezdtem felé, leértünk a konyhába és most pedig az asztal került közénk.
- Nyugodj le...beszéljük meg.
- Nincs mit megbeszélni..csak kerülj a kezeim közé..és akkor véged. ~ Megfogtam egy poharat ami éppen a kezem alatt volt és felé dobtam, de gyors volt és kikerülte, ijedten kapta fel a fejét.
- Bolond vagy, meg is ölhettél volna.
- Ez a célom...jáá nem hagyhatsz cserben.
- Tényleg bocsi, de...meg akarok nősülni.
- What, you?(Mi van, te?) Na ne viccel velem, te aki majdnem minden nap női ügyei voltak?
- Szerelmes vagyok és igen el akarom venni, de...pont azon a napon lenne az esküvő, sajnálom. ~ Csípőre tettem a kezem és beletúrtam a hajamba.
- Oké...rendben, legyen, de...ezért még számolunk. ~ Mikor hazaértem ledőltem az ágyra és becsuktam a szemeimet. Milyen jó így, bárcsak ne lenne holnap és itt megállna az idő. Hirtelen a telefonom csengett egyet amitől felugrottam ijedtembe.
Elnök asszony, kerestem újabb énekeseket akik szóba jöhetnének. Küldtem róluk képeket és ismertetőt, remélem valamelyik megteszi. Kris.. :D
- Mi az a d jel? Haa...néha túlságosan is bízik bennem. Nem vagyok én olyan jóba vele. Nah nézzük.
Rendes név:Kwon Ji-Yong
(G-Dragon)
Rendes név:Jung Dae Hyun
(Daehyun)
Rendes név:Oh Se Hun
(Sehun)
Mikor megpillantottam a képét a szívem újra kétszeresével kezdet dobogni. Azt hittem, hogy soha sem láthatom őt, és azt hittem, hogy teljesen elfelejtettem őt. Akkor miért fáj ennyire?
Ez a baj a fájdalommal. Megköveteli, hogy érezzék.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése